Századok – 1913
Értekezések - MÜLLER FRIGYES: A nagyobb Gellért-legenda forrásai és keletkezése - 355
A NAGYOBB GELLÉRTLEGENDA FORRÁSAI ÉS KELETKEZÉSE. 36 7 így tehát belső okokból kimondhatjuk, a mit Kaindl már valószínűnek vett, hogy a kisebb legenda a XI. század vége felé keletkezhetett, de biztosan 1083 után, mert Sz. Istvánt már szentnek nevezi. Hogy néhány helyen a szent jelzőt nem használja, két momentumból magyarázható : 1. Helyenként valószínűleg majdnem egészében vette át a Walter-legenda előadását. Tette ezt a sokszor említett helyen a királyhoz való útról ; ez különben az egyedül ellenőrizhető hely. Ilyen helyeken megérthetjük, hogy lemásolta az egyszerű >>rex«-et, 2. Iskolai kiképeztetését valószínűleg Sz. Istvánnak szentté való avatása előtt nyerte és így szókincséhen a »beatus« még nem forrt össze egy változhatatlan kifejezéssé a >>Steplianus rex«-szel. Képzelhető tehát, hogy elbeszélése közben olykor az a gondolata is támadhatott : hogy az illető esemény idejében Sz. István még csak egyszerű király volt. A nagyobb legenda későn élő compilatoránál ez lehetetlen lett volna. Hiszen még mi is furcsának éreznők, ha valaki Sz. István helyett azt mondaná : I. István király. Csak a középkori műveltség azon példátlan nagyrabecsülésének, melylyel minden írott betűvel szemben viseltetett, közönhetjük, hogy a vita maior megtartotta az egyszerű >>rex«-et azon részeiben, a melyeket szerzője a Walter-legendából másolt. Ezek után még csak ki kell mondanunk, hogy a Walter-jéle Gellért-legenda 1803 előtt keletkezett. Tehát a »vita major«-nak két főforrását állapíthatjuk meg : 1. Egy i>magister Waltherus«-tól vagy más kortárstól származó életrajzot, a mely 1083 előtt már be volt fejezve. 2. Azon életrajznak rövid, de önálló kivonatát, -a mely a templomokban való felolvasásra volt szánva. Ez valószínűleg nem sokkal a szenttéavatás (1083) után keletkezett. II. A nagyobb legenda megszerkesztésének módja, helye és ideje. Nézzük meg mindenekelőtt, milyen szempontok indítják arra a nagyobb legenda compil .torát, hogy egyik forrásának előadását abbahagyván, a másikét kövesse és megfordítva. Hogy miért követi az író Waltert Gellértnek a királyhoz való útja elbeszélésében, azt már láttuk. Az ő előadásából merítette az író az egész 15. fejezetet is, a mire a »szent« jelző hiánya mutat. Rendkívül körülményesen mondja el, miként kapta a Szent Szűz-
