Századok – 1913
Értekezések - MÜLLER FRIGYES: A nagyobb Gellért-legenda forrásai és keletkezése - 355
356 MÜLLER FRIGYES. görög vallás magyarországi elterjedéséről. A Gellért-legenda, ha részletes tudósítást közöl erről a tényről, csak kortárstól értesülhetett róla. Kaindl szerint azonban a tizedik fejezet csak későbbi betoldással a XIV. században került a Gellért-legenda szövegébe, a mikor ez állítólag már rég be volt fejezve. Ez a feltevés lehetetlen. Az Ajtonyról szóló elbeszélés elejétől fogva benne volt a Gellért-legendában, mert több helyéről fölteszi, hogy ismeretes, holott más kútfőinkben nincs szó róla.1 Az Ajtonynyal való küzdelmet a nagyobb legenda már 8. fejezetében jelzi.2 A 22. fejezetben nemcsak általánosan Ajtonyra, hanem egész világosan a soknejűségéről3 meséitekre hivatkozik.4 A 11. és 15. fejezetekben pedig a Chanadinus ispánságáról szóló tudósítást veszi ismeretesnek.5 Biztos tehát, hogy a 10. fejezet valamely Gellért-legendával kapcsolatosan keletkezett és hogy ez a fejezet csak kortárs előadásából származhatik. Egész sereg érvet lehetne felhozni Kaindl nézete ellen, a mely teljesen tarthatatlan, de e helyen megelégszünk az előadottakkal és Kaindlnak végzetes mulasztását felismerve, a két legenda szövegeinek tüzetes összehasonlítására fektetjük a fősúlyt. Két útmutató Ariadne-fonalunk van : 1. A vita maior azon helyei, a melyek (majdnem szószerint) megegyeznek a vita minor szövegével, szenteknek nevezik Szt. Istvánt és Imre herczeget, míg az önálló szövegben (egy kivétellel) hiányzik a szent jelző. 2. A nagyobb legenda szerkesztője czélzatos vonzódást árúi el a csanádi Szűz Máriának szentelt kolostor és általában a Máriacultus iránt. A 7—12. fejezetben 42-szer fordúl elő Szt. István neve, és mindössze kétszer áll mellette a szent jelző. Az egyik e két mondat közül csaknem szószerint egyezik a kisebb legenda szövegével,6 a másikról egyelőre csak azt jegyezzük meg, hogy benne a szent 1 A névtelen jegyző rövid megjegyzése majdnem szószerint a Gellértlegendában megmaradt szövegből merítettnek látszik. 2 Endlicher, id. h., 212. 1. 3 Ugyanott, 214. 1. 4 Ugyanott, 232. 1. 5 Ugyanott, 225. és 218. 1. 6 Endlicher, id. h., 218. 1. Pactum est autem postquam beatus Stephanus rex uidisset regnum suum a preliis quieuisse seruum dei Gerhardum reuocauit de heremo. AA. SS. Sept, VI. 722 D. Videns autem rex, regnum suum pacis tranquilitatem adeptum, Seruum Domini ab heremo revocavit.
