Századok – 1913

Értekezések - DR. TAKÁCS SÁNDOR: A kalauzok és kémek a török világban - 321

330 TAKÁTS SÁNDOR. bég mondott az ő bécsi kémjéről. Tudjuk, hogy ez a Gennersberger ép oly biztosan járt János király magyar csapatai között, mint a török s a német katonák között. Kőszeg megszállásakor ki és bejárt. Alakját, ruháját Isten tudja hányszor változtatta. Egyszer fakeresztre kötözték őt, máskor meg a földbe ásták s úgy gúnyolták, de mégis sikerült a bőrét megmentenie ! A hivatásos, rendesen fizetett kémeknek sokkal nehezebb dolguk volt a töröknél, mint nálunk. Tudjuk, hogy a török a nagy háborúk alkalmával nem igen titkolózott, ö maga hangos dobra verte a szándékát, maga hirdette legjobban a seregének az erejét. Ez azonban csak fogás volt tőle. Élőre meg akarta rettenteni a mieinket. A török hadseregének nagyságáról és kiválóságáról szántszándékkal terjesztett nagyított híreket a maguk valóságára szállítják a megbízható kémjelentések. Nem egy, de egész falka kémjelentés hirdeti, hogy azok a 3—4 százezer emberből álló török seregek, a mikkel könyveinkben lépten-nyomon találkozunk, a mesék országába valók ! A törökök csak a mi megtévesztésünkre hirdették, hogy ilyen erővel jönnek reánk ! Mivel a nagy háborúk alkalmával a török jó eleve maga hirdette, mi a czélja, a kémeknek csak a sereg számáról és minéműségéről kellett hírt adniok. Ez nem volt nehéz dolog ; mert hiszen a kémek mint kereskedők vagy mint tolmácsok szabadon járhattak a török táborban. Sokkal nehezebb dolog volt a hazai végházakban lévő török őrségek szándékát és tervét megtudniok. A portyánál, a száguldásnál, a leshányásnál és a hirtelen való megszállásnál a siker első föltétele az volt, hogy a mieink semmit se tudjanak róla. A hazai török basák, bégek és agák tehát a legnagyobb titokban tartották e nemű terveiket. A török portyázó hadakban a csatavezetőn kívül úgyszólván senki sem tudta, hogy hova, merre és miért mennek ? Az 1571. évben a steierországi rendek Ivánchy Lukács tapasztalt kapitánytól kértek híreket a török szándékáról. Ivánchy uram erre imígyen felelt a steierországi rendeknek : »>Én nagyságtoknak míg élek és az mire elegendő leszek, kész vagyok mindenbe szolgálni, de arra elegendő nem vagyok, hogy előbb megtudhassam az ű (t. i. a török) akaratját. Mert tudom, hogy Nagyságtok is jól tudják minemű titkon és alattomban való csalárdsággal szokott cselekedni mindenkor az török, kit nem hogy én tudhassak, de még ők maguk közül is csak az feje-delmök1 tudja, mikor, hová és mit akarjon cselekedni?«2 1 Fejedelem annyit jelentett, mint csatavezető kapitány. 2 Steierorsz. tart. levélt. Kriegswesen, 790. fasc. 1577 juni 22 : »Az •én kegyelmes és bizodalmas uraimnak, Stayr országban az uraknak, nékem kegyelmes uraimnak örökkévaló szolgálatomat írom«.