Századok – 1913
Értekezések - DR. TAKÁCS SÁNDOR: A kalauzok és kémek a török világban - 321
A KALAUZOK ÉS A KÉMEK A TÖRÖK VILÁGBAN. 323 Mivel a XVI-ik és a XVII-ik századi hadi viszonyok a kémek szolgálatát nélkülözhetetlenné tették, nemcsak időről-időre tartogatták őket, hanem állandóan fizették s állandóan éltek a tanácsukkal. Különösen járta ez olyan kémeknél, a kik tanácsos elméjű, befolyásos és körmös ember hírében álltak. A míg a kapitányok fizetéssel győzték, a magyar végházak és kastélyok mindegyikének megvoltak a maguk kémjei, a kiknek csakúgy kijárt a fizetés, mint a szolgáló rendnek. Persze a kémek nem laktak együtt a vitézekkel. Azaz hogy a magyarok kémjei a török végházakban és a fényes portán űzték a mesterségüket ; a török kémek meg • a mi erősségeinkben, meg a bécsi udvar környűl ólálkodtak. Gondolhatjuk mennyi ügyesség, mennyi ravaszság és színésztehetség kellett ahhoz, hogy se itt, se ott rá ne jöjjenek a mesterségükre. Akadtak körmönfontabb kémek, a kik egyformán szolgálták a törököt is, meg a magyart is. Mind a kettőtől fölvették a fizetést ; mind nálunk, mind a töröknél szabad ki- és bejárásuk volt, míg véletlenül ki nem sült a kétkulacsosságuk. Az 1561. évben példáúl a mieink elfogták Molnár Jánost, a kiről Ormányi Józsa sümegi kapitány azt hitte, hogy az ő kémje, mert ez a Molnár vitte a leveleit Fejérvárra Hamza béghez. Az utóbbinak a leveléből azonban nyilvánvaló lett, hogy Molnár János nem Ormányi Józsának, hanem Hamza bégnek a kémje volt. Erre aztán a rászedett Ormányi azt kivánta, hogy Molnár Jánost kínra vessék.1 A mi meg is történt. Ilyen Molnár János-féle kém a hódoltság korában mindig elég akadt. Ökigyelmük csak azért álltak a magyar kapitányok szolgálatába, hogy a magyar végházakba szabad bejárásuk legyen. Aztán hordták a híreket és a leveleket, de igazában mégis annak szolgáltak, a ki jobban fizetett. Ez pedig mindég a török volt. Ismeretes dolog, hogy a törökök a kereskedő rendnek nagy védői s nagy támogatói voltak ! A hazai kereskedőink nem egyszer írják, hogy sokkal biztosabban járnak a török területen, mint a szorosan vett magyar királyság földén. Mivel a török városokban és várakban szívesen látott emberek voltak a kereskedők, természetesen sok oly dolgot láthattak, a mikhez más ember fia hozzá nem férhetett. Hiszen még a török táborba is szabad bejárásuk volt a kereskedőknek és az árús embereknek. S nemcsak Budán, de Lándorfejérvárott, sőt Konstantinápolyban is megfordultak. Hírt, újságot tehát eleget hozhattak és mondhattak. S meg is tették. Az 1565. évben példáúl »a Komáromban lakozó szegénylegények (gyalogkatonák) 1 Orsz. Itr. Xádasdy lev. 1561 május 28. Sümeg. 21*
