Századok – 1913

Értekezések - DR. TAKÁCS SÁNDOR: A kalauzok és kémek a török világban - 321

A KALAUZOK ÉS A KÉMEK A TÖRÖK VILAGBAN. — MÁSODIK KÖZLEMÉNY. — II. A kémek. A török világban a kémségben járóknak, a nyelvfogóknak és a kalauzoknak a felekezete igen népes vala. A mieink azt tartották, hogy a csatának (csapatnak) a lelke a jó nyelv (hírmondó), gyámja a kémség s szerencséje a kalauzság. Még a legutolsó sereghajtó vagy táborjártató is tudta, hogy kémek, kalauzok nyomjárók és fogott nyelvek nélkül hadra kelni és hadakozni nem lehet. Ezért a végbeli kapitányok ha dobot üttettek s csatát bocsátottak ki, a száguldókat nyelvfogásra, a nyomjárókat a nyomnézésre jó eleve kiküldték.1 Mondanunk sem kell, hogy szakasztottan így cselekedtek a törökök is. A száguldók szanaszét addig nyargaláztak, míg nyelvet sikerült fogniok. Ez a nyelv lehetett török katona, lehetett hódoltsági lakó is. A nyelvet aztán arra kényszerítették, hogy »nyelvet mondjon«, azaz hírrel szolgáljon a törökökről. Ha az ilyen nyelv jószántából nem vallott, kínra vetették. Ha a fogott nyelvektől, a nyomjáróktól és a nyomnézőktől az ellenség felől elegendő s megbízható hírt kaptak, megindultak a török ellen. Ezen eljárás természetesen inkább csak a »mezei munkánál« (portyázásnál) dívott. Nagyobb hadakozás alkalmával már kémjelentésre volt szükség. Az efféle jelentést a török végházakban lakó fizetett kémek és kémdeákok szolgáltatták. Tud-1 Zádory János kapitány írja példáúl 1500 szept. 5-én : »mindenfelől való nyomjárók bcjűttenek és egyik Fem mondhatott semmi hirt. Ezt is gondoltam, hogy az nyomjérót vagy elvitték, vagy levágták.« (Csász. és kir. áll. levélt. Turcica.) -— Nádasdy Imre jelenti 1623 aug. 23-án, hogy a fejérvári török Sümeget akarta fölrabolni, de »az nyomot behozták«, s ő utánnok menvén, szétverte. (Körmendi ltr. Missiles, Batthyány Ferenczhez.) SZÁZADOK. 191?Î V; FÜZET. 21