Századok – 1913

Tárcza - Hampel József † Irta Nagy Géza 314

316 TÁRCZA. nás, a mi Hampel modorában volt, útját állta minden bizalmaskodásnak s nem volt arra alkalmas, hogy melegséget keltsen. De azon évtizedek alatt, melyeket mellette töltöttünk, megismertük jellemének szép vonásait s tapasztaltuk, hogy szarkasztikus modora mennyi jóságot takar. Nem volt rá eset, ha bármelyikünk hozzá fordúlt, magáévá ne tette volna ügyünket s ne exponálta volna magát érdekünkben. Rómerrel való együttműködésének legkiválóbb emléke az 1876-iki anthropológiai és ősrégészeti nemzetközi kongresszus budapesti ülésének szervezése s az addig jobbára ismeretlen, különféle gyűjteményekben lappangó hazai őskori emlékek kiállítása. Hampel volt a kongresszus titkára, ő készítette el franczia nyelven a kiállítás katalógusát s ő rá várt a feladat, hogy a kongresszus Comte-Rendujében tudományosan dolgozza fel Magyarország bronzkori kultúráját, melynek gazdagsága általános föltűnést keltett a külföldi régészek körében. A következő évek alatt aztán elsősorban is erre fektette munkálkodását, de mivel idejének jó részét az 1878-ban megalakúlt régészeti társaság titkári teendői foglalták le (1878 —86), tíz év telt el, a míg 1886-ban megjelent Trouvailles de l'âge de bronze en Hongrie külön czímmel a Comte-Rendu II. kötetének 2-ik része s magyar kiadásban A bronzkor emlékei Magyarhonban, melyet aztán 1892-ben s 1896-ban két más kötet követett. E mellett a római régészet terén sem hagyott fel a munkálkodással, 1887-től pedig mintegy tíz éven keresztül mind sűrűbben jelentek meg a magyar ötvösművészet kérdését tárgyaló kisebb-nagyobb tanulmányai, részint saját neve, részint Kárász Leó, Kövér Béla és Száraz Antal álnév alatt. Mindezen érdemeiért a m. tud. akadémia 1884-ben levelező, 1892-ben rendes tagjának választotta. Székfoglaló értekezését elsőízben Adalék Pannónia történetéhez Antoninus Pius korában, aztán pedig Űjabb tanulmányok a rézkorról ez. a. tartotta meg. A kilenczvenes években a hazánk területére benyomúlt keleti barbár népek emlékeivel kezdett mind tüzetesebben foglalkozni. Megkezdte a sort a skytha régiségekről írt tanulmánya az Arch. Ert. 1893-ik évfolyamában, mely 1895-ben Skithische Denkmäler aus Ungarn cz. a. külön kiadásban németül is megjelent. De már előbb a magyar értekezés is annyira fölkeltette egy fiatal német régész : Reinecke Pál érdeklődését, hogy szótár segítségével nagy fáradsággal végig tanúlmányozta a szöveget s tovább folytatta a Hampel által megkezdett kutatásokat, melyek eredményét az Arch. Értesítőben közölte. Csakhamar áttért Hampel a népvándorlás- és honfoglaláskori emlékekre. Ez irányban már 1884-ben megkezdte munkálkodását az Attila kincsének tartott híres nagyszentmiklósi aranylelet leírásával kapcsolatban, melynek igazi helyét egy pár későbbi mó