Századok – 1913
Történeti irodalom - Novotný; Václav: České Dějiny. Dilu I. čast l. Ism. Krajnyák Edvard 299
300 TÖRTÉNETI IRODALOM. ^ sek elől, eltérő nézetei fejtegetése közben azt kellett tapasztalnia, hogy művének tartalma igen megnövekedett, különösen a kezdőrészekben, a hol az adatok gyérek, hiányosak s így a történeti ismeretek igen kétesek. A legrégibb korbeli problémák, vitás kérdések részletesebb feldolgozásával a régmúlt idők képei jelentékeny változást szenvedtek. Itt volt a revisio a legszükségesebb, de egyúttal a legnehezebb. A »Cseh Történet« az első olyan mű akar lenni a cseh történetírás terén, a mely tárgyát ilyen terjedelemben dolgozza föl. Ez arra késztette a szerzőt, hogy több neves szakember ellenkező irányú felszólítása ellenére a terjedelmes mű megírását több munkatársra bízza, a kik a rájuk bízott részleteket az ő szellemében fogják megírni. így akarta a szerző a műben legalább a felfogás, a szellem egységét megőrizni, ha már az alak egységét fel kellett áldoznia. A mű első részét, a cseh történetnek a legrégibb idejétől a huszita háború befejeztéig s a luxemburgi uralkodó-család kihaltáig terjedő korszakát a szerző magának tartotta fenn.' A szlávok bevándorlása a cseh földre aránylag későn kezdődött. őshazának Novotny azt a vidéket veszi, a mely a Visztula középfolyásától keletre a Dnyeperig s a Kárpátoktól északra Mohilevig terjed el. Már ezen őshazájukban megtörtént az északnyugati, északkeleti és déli csoportra való szétválás, a mely az új helyi viszonyok s változott életfeltételek között tovább fejlődött. Arra a kérdésre, hogy mikor tűnnek fel a csehoszlávok mostani székhelyükön, a történet határozott feleletet nem ad. A hatodik század előtt ott nem említik őket. Csak ettől a századtól fogva vesz nagyobb arányokat a szlávok előnyomulása. Itt azonban a történeti álláspont ellenkezésbe jut az archaeologiaival. A két cseh régiségtani iskola — a német régiségkutatók többségével szemben — az úgynevezett luzsiczai és sziléziai tipusú urnamezőket szláv eredetűeknek tartja és ezek kezdetét a Kr. előtti ötödik század közepébe teszi. E szerint a szlávok szétválását a Kr. előtti 500. év elé kellene tenni. Lehet, hogy a jövő kutatások ezeket az ellentétes álláspontokat ki fogják egyenlíteni. Ha a szlávoknak kezdetét csakugyan oly távoli időkbe kellene tenni, a mint azt a cseh archaeologia teszi, nem maradna egyéb hátra, mint feltételezni azt, hogy a szlávok Csehországban előbb a kelták, azután a germánok alattvalóiként éltek s csak akkor léptek fel a történet színpadján, miután magukat alárendelt helyzetükből felszabadították. Bennünket főkép az a rész (285—436. old.) érdekel, a melyben a szerző a nagy morva birodalom történetét tárgyalja. A morva törzsek egyesítését a krónikások Mojmir nevéhez fűzik, tényleg azonban e folyamat jó sokáig tartott. E tekintetben érdekes az a párhuzam, a melyet Novotny Rasz-