Századok – 1913
Értekezések - DR. FRAKNÓI VILMOS: Az első Habsburg-király trónrajutása Magyarországban 247
250 R\ FRAKNÓI VILMOS. király, arra az esetre, ha férfiutód nélkül halunk meg, a magyar királyságot osztrák sógoraink egyikének akarjuk hagyományozni. Ezért, a mikor közelebb a magyarországi urak és városok Pozsonyban egybegyűlnek, tárgyalni fogunk azokkal, a kik Jodok őrgróf javára nem kötötték le magukat. Azután psdig meghívjuk az egyik herczeget, hogy tőlük a maga és unokatestvérei nevében a fogadalmat átvegye.« Viszont kikötötte, hogy azon esetre, ha a három herczeg fiutód nélkül múlik ki, tartományaik ő rá és fiörököseire szálljanak.1 Ezen fontos kijelentés, noha a szabatosság és világosság hiányában szenved, kétségtelenné teszi, hogy Zsigmond a magyar koronát a három herezegre egyetemlegesen, vagyis az egész Habsburg-házra szándékozott föltételesen átszállítani, és pedig a magyar rendek közül azoknak hozzájárulásával, a kik erre esküszegés nélkül szánhatták el magukat. Nagy bátorságot, vagy talán nagy könnyelműséget árúi el azon elhatározása, hogy tervének végrehajtására, noha fogságából kiszabadulása óta még egy esztendő sem telt el, az ország rendeivel való legelső találkozásakor kísérletet tesz. Abban bízott, hogy győzedelmes sereg élén jelenvén meg és a kereszténység világi fejét fogoly gyanánt hozván magával, a netán jelentkező ellenzéket megfélemlíteni és elnémítani képes lesz. Szeptember közepén tekintélyes gyülekezet volt együtt Pozsonyban. A főpapok úgyszólván mindannyian, tizenketten jöttek össze. Világi urak és nemesek kilenczvennyolczan jelentek meg ; úgymint a nádor, az országbíró, az erdélyi vajda, a tárnokmester, a mácsói bán, a főlovászmester, a főasztalnok, a főpohárnok, négy főispán, két várkapitány, továbbá a Bebek-, Forgách-, Gara-, Hédervári-, Herczeg-, Laczk-, Pálóczi-, Perényi-, Pető-, Rátold- és Rozgonyi-családok sarjai. Azonban a vármegyék, a m 'lyeknek köznemessége az 1385 és 1397-ik évi országgyűléseken négy-négy követ által volt képviselve, meghívóleveleket nem kaptak. A városok sorából csak Pozsony és Sopron küldöttek követeket. A gyűlés eszerint országgyűlésnek nem volt tekinthető. Ennek daczára a jelenlevők »Magyarország összes főpapjai, zászlósurai, nemesei és előkelői« czímét vették föl,2 és készek voltak oly ügyek tárgyalásába bocsátkozni, a melyek az országgyűlés jogkörébe tartoztak. A körükben uralkodó szellemre vilá-1 Az okirat, a melynek még tíz pontja német birodalmi és csehországi ügyekről rendelkezik, német nyelven van fogalmazva. Eredetije a bécsi állami levéltárban. Pelzel i. h. 84. 2 »Nos prelati, barones, nobiles, proceres regni Hungarie universi.«
