Századok – 1913

Értekezések - SZENTKLÁRAY JENŐ: Dzsáfer temesvári pasa 12

20 SZENTKT.ÁRAY JENŐ. Dzsáfer névtelene a további elbeszélésében néhány olyan adatot is említ, melyekről eddigelé nem volt tudomásunk. Az 1688-ik évi hadjáratról szólva, melynek vezetését I. Lipót Miksa bajor herczegre azon feladattal bízta, hogy Belgrádot és Temesvárt a törököktől visszafoglalja, fölemlíti a névtelen, hogy a haditerv szerint Karaffának 15.000 osztrák és 10.000 magyarszerb fegyveressel Erdély felől kellett volna Temesvárt megtámadnia. Karaffa a varadiai szoroson be is tört a törökök temesi területére, bekerítette Lippát s két napi vívás után elfoglalván e várat, Temesvár körülzárolására szándékozott indulni, »mert — írja a névtelen — az átkozott Pálffy tábornagy (János v. Pál a nádor?) mindenek előtt Temesvár megostromlására siirgeté őt.« Időközben azonban parancs jött Miksa herczegtől, ki a Duna-Tisza közén táborozott a fősereggel, hogy az erdélyi had siessen a Bácskába és egyesüljön ott a Belgrád ellen induló fősereggel. Karaffa tehát nem ment Temesvár felé, a hol Dzsáferrel kellett volna megütköznie, hanem Lippáról a Maros partján vezette föl csapatait s Arad, Fenlak és Csanád érintésével Szegednél átkelt a Tiszán és a bácsi part hosszában menetelve, a császáriak főtáborával egyesült. Az ekképpen együvé tömörített császári had Bajor Miksa parancsnoksága alatt 29 napi ostrom után 1688-ban aug. 7-én bevette Belgrádot és onnan egész Viddinig, Nisszíig, Nikápolyig és Szófiáig nyomult előre. A keresztény fegyvereknek győzelmei folytán megrendült az ottomán uralom a temesi pasalikban. Temesiár, Jenő, Gyula és Nagyvárad válságos helyzetbe jutottak. A temesvári törököket nagy félelem fogta el. A nép — mondja a névtelen — tömegesen tódult a főegyházba és a mecsetekbe s szakadatlanul imádkozott. Senki sem bízott többé a csekélyszámú muzulmán katonaság oltalmában, mert a 4000 főnyi temesvári helyőrségből csak 1800 maradt életben. A többi részint a császáriakkal vívott liarczokban, részint méreggel való öngyilkosság által pusztult el. A szegénység és éhség oly rettenetes volt Temesvárott, hogy az emberek kényszerűségükben a hadisátrak kék és piros vásznát szaggatták szét, hogy belőle felső öltönyt és nadrágot készítsenek. Szíjat és lábbelit az elhullott tevék bőréből hasítottak. Az élelmiszerek hallatlan módon megdrágultak. A hús okkáját egy talléron mérték, a borjas tehén ára 180 tallérra szökött fel. A kenyérben és sóban szűkölködő szegénység zöld füvet evett. Egyre-másra martalócz bandák szervezkedtek, fosztogatva és égetve a keresztény községeket. Csapásaiktól vérzett és jajgatott Lippa, Lúgos, Becse, Beeskerek, Csanád és Pancsova egész környéke. Lippán Diák Pál magyar kapitány 600 huszárral védekezett ellenük, Lúgost 400 magyar és szerb lovas-