Századok – 1913

Történeti irodalom - Császár Elemér: Ányos Pál. Ism. Dr. Vértesy Jenő 139

140 TÖRTÉNETI IRODALOM. 140 Endrődi Sándoré. Ez az arczkép szenvedélyes ifjat mutat, a ki gyermekes sértődöttségből és szeszélyből, a mely mellett férfias makacssággal tart ki, ölti magára a szerzetesi csuhát, már megbánva teszi le fogadalmát s szilaj szenvedélyei kitörésre késztik lázongó vérét s szinte érzelmei hevességében vész el, mint a csepegő fáklya. E szenvedéshez járúl a másik : a hazafi szenvedélye, a mely a »Kalapos király« lázító soraiban nyer kifejezést. Ez az alak lehet költői és tragikus, de a valóságnak nem felel meg. A mint hogy a Petőfilegendák és anekdoták is kiforgatták valójából legnagyobb lyrikusunkat s csak a Ferenczi Zoltán nagy munkája adta neki vissza igazi alakját. Nekünk, a kik jobban szeretünk reális alapon mozogni, az igazság többnyire szebb és érdekesebb szokott lenni a képzelet alakjainál. Jobban szeretjük az igazi Petőfit, a ki szertelenségei mellett is egész ember, a réginél, a ki már-már a félbolond szomszédságába került. S úgy találjuk, hogy az az Ányos, a kit Császár Elemér nekünk oly részletesen bemutat, a ki józan fővel áll be pálos barátnak, a ki nyögi ugyan fogadalma súlyát és érzi a szerelem szenvedéseit, de Szent Pálként »megharczolván ama nemes harczot«, lehiggad s keresztényi magamegadással fogadja a természetokozta korai halált, van olyan érdekes és rokonszenves, mint az Endrődi vad szerzetese. S ez az eredmény magában is nagy érdeme Császár könyvének. De dicsérnünk kell azt a nagy philologiai apparátust is, a melylyel a szerző dolgozik. Igyekszik nemcsak Ányos, hanem az egész akkori kor szellemi műveltségének színvonalára állani s abból a nézőpontból nézni szét. A könyv elolvasása után körülbelül tisztában vagyunk vele, hogy mit ismertek és mit olvastak abban az időben. A míg levelekről s más ilyen őszinte megnyilatkozásokról esik szó, teljes biztosan lehet ítélni. De a mikor már csak a versek és mendemondák következnek (a mely utóbbiak még nem is teljesen egykorúak), a talaj süppedékessé válik. Jól meg kell fontolni minden lépést s csak lépésben lehet előre haladni. Az I. könyv III—V. fejezetében látjuk a léptenként való haladást s az író gondos megfigyelés után jegyzi le az eredményeket. A XVIII. századvége lyráját általában nem jellemzi az őszmteség. Nagyon keresett volt az, bár Ányosé — nem sokkal, de valamivel — őszintébb volt kortársaiénál. Ányos életének problémái közt a szerelem a legérdekesebb s Császár teljes részletességgel tárgyalja ezt a kérdést. Végre is egyformán hibás álláspont álszeméremből szemet húnyni e kérdés előtt (minthogy papi emberről van szó) vagy valóságos regényt alkotni. Császár maga is bevallja, hogy teljes bizonyosságra nem lehet jutni, mert csak lélektani úton deríthetni föl a kérdést a teljes positiv adatok hiányában ; de ez a psvchologiai elemzés a könyv egyik legtanulságosabb részlete, a mit legjobban az bizonyít, hogy bárha