Századok – 1913
Értekezések - KÁLLAY UBUL: Új adatok keltezetlen oklevelek időpontjának meghatározásához 110
TFJ ADATOK KELTEZETLEN OKLEV. IDŐPONTJÁNAK MEGHATÁROZÁSÁRA. 119 »ultra fertonem«. Azokban a bírságok kizárólag a soltészt, 1 ezekben pedig két harmadrészben a földesurat, egy harmadrészben a soltészt illették. Valószínű azonban, hogy mindenütt csak a bírságok bírói részéről, nem az egész bírságösszegekről van szó. 1243-ban már — a mi a bírságokat illeti —soltészségi jogszokásokra hivatkoznak.2 * Idegen területre — a jogtörténelem területére tévedtem. Az adatokat is csak sebtében szedtem össze — némelyiket már Hajnik is idézi. Mégis hiszem, hogy valamit ismereteinken a perbeli bírságokról bővíthettem. Legalább is bebizonyítottam, hogy ily irányú kutatások még az Árpád-korra nézve sincsenek végleg lezárva, sőt hogy nyomtatásban rég megjelent okmánytáraink sincsenek egészen kiaknázva. C. Most pedig már visszatérhetek a surányi perre. Láttuk, hogy már az Árpádok korában megkülömböztették az egyszerű és királyi bírságokat, láttuk, hogy nem minden »iudicium« alatt szabad és lehet egyszerű bírságot érteni. Tehát most már az a tény, hogy az 1280 november 22-iki oklevél még csak három bírságról intézkedik, István alországbíró 1281 márczius 26 körűi kelt ítéletlevele pedig már ötről, mint komoly ellenvetés az általam helyesnek vélt keltezés ellen fel nem hozható. Az első alkalommal (János alországbíró ítéletlevelével?) Tamást egyszerű bírságra Ítélték, másodszor (IV. László király ítéletlevelével?) és harmadszor, István alországbíró ítéletlevelével királyi bírságra ( = 2 egyszerű bírság). Ez kitesz összesen öt bírságot (1+2 + 2 egyszerű = 1 egyszerű + 2 királyi bírság). így megnyugodhatunk az általam ajánlott keltezésben. Lássuk tehát azon apróbb eredményeket, a melyeket e négy oklevél alapos kiaknázása mellett megállapíthatunk. 1 Az 1295-iki oklevél szerint úgy tűnhetne fel a dolog, mintha ezekben a perekben a községi bírót illetnék meg a bírságok. De az 1243-iki oklevél (1. 49. jegyz.) ezen felfogást eleve kizárja : »more solito per scultetos et observato«. 2 1243 : cum causis usque fertonem judicandis (a soltész értendő) cum earum birsagijs ex integro percipiendis ac causis supra fertonem judicandis more solito per scultetos et observato cum tcrcia parte judicij éarundem causarum percipienda (Wenzel VII. 14G.) ; 1295 : causas vitra fertonem . . . (földesúr és soltész együttesen) iudicabunt ; de quarum iudicio due partes (földesúrnak), tercia vero (soltésznek) cedet ; causas vero vsque fertonem . . . villicus. (Wagner Anal. Seep. 1. 443. — Bárdosy Sappl. 295. — Katorui VI. 1142. — Fejér VI/1. 373.).
