Századok – 1912

Értekezések - TAKÁTS SÁNDOR: A török-magyar lesvetés módja 729

a tökök-magyar lesvetés möij.ia. 739 így jáit 1593-ban az új palotai bég is. Hatszáz válogatott vitézzel s tömérdek jószággal indult ez Palota várába. Arról a szegény nem is álmodott, hogy Huszár Péter négyszáz derék pápai huszárral már hetek óta vár reá a leshelyen. És a szerencsétlen bég ráment a lesre, ö maga is, meg a serege is ott veszett.1 A lesvetésnek természetesen az eddig említetteken kívül még más módja is dívott. Űgy a töröknek, mint a magyarnak bevett szokása volt az ellenséges végházak alá való száguldás. Ez arra való volt, hogy a bentlévők kedvet kapjanak a kijövetelre, illetőleg a harczra. Az efféle száguldás mind g lesvetéssel jáit. A mint ugyanis az ellenséges végház közelébe értek, a dandárt jól megválasztott helyen a lesbe beállították. Aztán 20—25 jó iovast bocsátottak ki, hogy az ellenséges vár alját megszáguldják, a kezükbe eső embert s marhát elkapkodják. A várban lévők ezt látván, kijöttek, s a száguldókat űzőbe vették. Ezek az ellenséget természetesen a lesben álló dandár felé csalták. S ha közel értek oda, m les kiütött«, s az ellenségre támadt. Az ilyen lesvetés leírása roppant számmal található a XVI. és XVII. száz d írott emlékei között. Ha az idő kinyílt, s a vizek megszálltak, késő őszig alig múlik el nap ilyen lesvetés nélkül. Itt a törökök tesznek próbát, amott a n agyarok igyekeznek kicsalni török szo szédaikat. »Szüneti nincsen az nagy csatázásnak, utállásnak, leshányásoknak« — írja 1570-ben Musztafa basa.2 S ezt hangoztatja a többi budai basa is. »Várak alá száguldanak, csatáznak, utakat állanak, lesöket hánynak, emböreket fognak, barmokat hajtnak, mikoron módját ismerik . . . Nem tudjuk mire vélni, az Istentiil nem félnek-e, vagy az császári méltóságtul«.3 A budai basák azonban nemcsak ilyen általánosságot írogatnak. Elmondják ők töviről hegyire a lesvetéseket. Musztafa basa például 1576 augusztus 24-én írja M'ksa királynak : A palotaiak, böszpörémiek, pápaiak és a környülvaló végbeliek nagy haddal elkészülvén, Fe jervár környül leseket hánytanak és délkor száguldót bocsátának, kik az maradék barmot elragadták. Erre a fejérváriak kijővén, a lesre vitettenek, a hol sok jó bezlia és iszpahi veszté el az életét és sok rabbá esett.4 Néhány nappal későbben Musztafa a komár miakról és a lévaiakról írja, hogy Sámbék nevii török palánk közelébe menvén, Tök nevű falu mellett lest vetettek. Hogy a törököt űesre mgyék«, 25 lov got száguldóban bocsátottak. Erre a törökök 1 Hadi ltr. 1593. 13. 2. Wahrhafter Bericht. 2 OB. és к. áll. ltr. Turcica, 1570 jan 26, Buda. 3 ü. o. 1579 jul. 1, Buda. 4 U. o.