Századok – 1912
Történeti irodalom - Palatinus József: Vasvármegyei nemes családok története. Ism. Iványi Béla 151
151 történeti irodalom. ugyancsak művéből értjük meg, hogy ő Komárom vármegye elpusztult, eltűnt községeinek és pusztáinak történetét is kilátásba helyezi, valamint Komárommegye régi vízrajzát és a régi Csallóköz történetét. Ezek mindegyike becses adalékul fog szolgálni egyetemes gazdaság- és culturtörténetiink megírásában. ORTVAY TIVADAR. Palatínus József : Vasvármegyei nemes családok története. Nemes családok. I. rész I. kötet. A—Cz. — Kiadja a Vasvármegyei Nyomdavállalat. Szombathely, 1911. Elegáns kiállítású gyűjteményes vállalat indult meg a Vasvármegyei Nyomda kiadásában, a mint azt az előttünk fekvő I. kötet bizonyítja. Az újabb időkben a genealógiai gyűjteményes munkák kiadásának virágkorát éljük. Minden demokratikus áramlat ellenére egyik nemesi almanach, megyei nemes családok névsora, »Nagy lván«-szerű Magyarország nemes családai stb. a másik után jelenik és indúl meg, illetve megjelenő félben van. Mindenesetre csak örvendetes az, hogy ennek a sok kiadványnak mindig akad olvasó, használó, de sőt — és ezen van a hangsúly — vevő közönsége, a mely a mindinkább tért foglaló demokratikus irányzattal, a történelmi érzék lassú hanyatlásával szemben még mindig inkább a szép, mozgalmas, regényes múltra, mint a reménynélküli, bizonytalan és sivár jövőre kíváncsi. Ez a körülmény is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a »Vasvármegye Nyomda-Vállalat« Palatínus József hírlapírót és genealogust megbízta »a Vasvármegyében napjainkban élő és birtokos nemes és főnemesi családok« történetének megírásával. Az I. kötetben összesen húsz család, névszerint : az Agusztich, Ajkay, Ajkas, (beődi és béri) Balogh, Barthodeisky, Bárdossy, Bátsmegyey, Beiczy, Békássy, Béry, Bertha, Bertalanffy, Berzsenyi, Bezerédj, Boda, Bogdány, Boross, Chernel és Czeke családok rövid történetét adja a szerző, színes vagy szinjelzéses czímerképekkel és hatalmas leszármazási táblákkal kapcsolatban. Az adatok helyességét természetesen nincsen módunkban ellenőrizni (de meg ezen folyóiratban nincs is hely erre a czélra), azt azonban látjuk, hogy a szerző legalább a kiadott forrásokat idézi becsületesen, a mi elvégre a történetírás újabb módszerét, a »betűhív másolást« követőkkel szemben — eredmény. A mi a levéltári adatok idézési módját illeti, — azzal t. i. hogy a szerző egy-egy család történetét tárgyaló fejezet után csak úgy per tangentem megemlíti, hogy az Országos Levéltárból,
