Századok – 1912

Értekezések - NYÁRY ALBERT br.: Az utolsó magyar trónkövetelő. - II. és befejező közlemény 89

AZ UTOLSÓ MAGYAR TRÓNKÖVETELŐ. — MÁSODIK ÉS BEFEJEZŐ KÖZLEMÉNY. — 1861 nov. 10-én megszólalt maga Ágoston herczeg is, s bejelentette a magyar ügyekbe való beavatkozását I. Ferencz József császárnak egy levélben, a melyet expediálás után a sajtó által is sietett közöltetni. A hang, a melyet a levélben használt, nagyfokú önérzetről tanúskodik, s az ellenfelek meg is rótták érte a herczeget, a ki iránt a minden conflictust kerülni óhajtó császár bizonyos előzékenységet tanúsított alig egy év előtt is, a mikor a Crouy Henrik gróf fiának, Vilmosnak, a ki es. kir. főhadnagy volt, azon kifejezéssel engedte meg a Szt. János (maltai) lovagrend keresztjét viselni, hogy ez »örökölt joga« szerint történik. De ha most elfogulatlanság nélkül nézzük az akkor történteket, könnyen érthetőnek fogjuk találni a herczeg önérzetének ilyetén való megnövekedését. Mindinkább kezdte érezni súlyát, s a népszerűséget, a mely olyan könnyen mámorossá teszi az embert. Nyilvánosan herczegnek ismerte el III. Napoleon azon okiratban, a mely 1860 jun. 12-ről keltezve megengedi neki a még 48-ban kapott pápai Szt. Gergelyrend középkeresztjének hordhatását, a világsajtó pedig állandóan híreket hozott, a melyek leginkább rokonszenvesen emlékeztek meg róla. A sajtónak ez a barátsága bizonyára tekintélyes összeget emésztett fel az évek alatt, de hisz Ágoston gond nélkül és bőkezűen szórta az aranyakat. Ennek a csengése visszhangzik abban a hymnusban is, a melyet az 1861 szept. 15-iki »Journal de Turin«-ben Lagard írt, »Le Chant du Re veil Hongrois« czím alatt, a Crouy tiszteletére, s a melyet Adam Adolph meg is zenésített. Megszólal a bérezés Dauphiné is, a hol a Crouyak bölcsői nemzedékeken keresztül ringottak, s megismerjük szájhagyományait annak a helynek, a hol »a magyarországi Crouy név még ma is költői fényt vet a hegyormokra, a mennyiben azokkal jeles és fényes tetteit hozza összeköttetésbe a családnak, mely ama hegyek között tiszteletreméltó menhelyet és tökéletes rokonszenvet nyert«.1 Egyik lap, a »Gazette de 1 Guide dans les Alpes du Dauphiné, parle dr. Niesse, Grenoble 1861. Ka polnay : Az Árpádok élnek még ! SZÁZADOK. 1912. II. FÜZET. 7