Századok – 1912

Értekezések - THOMAŠIVSKYJ ISTVÁN: Adatok II. Rákóczi Ferencz és kora történetéhez. - III. és befejező közlemény 758

ADATOK II. RÁKÓCZI FERENCZ Éá KORA TÖRTÉNETÉHEZ. 761 XII. Károly 1706. szept. 24. Altranstadtban arra kényszerítette Ágostot, hogy a lengyel koronáról Leszczynski javára monjon le, Ágost pártja (a sandomiri confoederatio) ilyen alternativa előtt állott : vagy kitartani tovább is Ágost mellett és megsegíteni őt a koronának újból való megszerzésére, vagy pedig Szaniszlót királynak elismerni. Volt ugyan szó új királynak a választásáról is, de ezt nem vették komolyan. Nagy Péter látván azt, hogy igen sok úr megy át a sandomiri confoederatioból Szaniszló pártjára, minden erejével azon igyekezett, hogy a kettészakadást Lengyelországban továbbra is fentartsa ; mert így legalább Károlytól volt nyugta, a kinek a lengyel dolgok igen sok bajt okoztak s így nem mehetett Muszkaország ellen. A mikor Ágost a svédeknek Szászországban való léte miatt nem tudta támogatni a sandomiri confoederatusokat, a czár energikus propagandát indított abban az irányban, hogy interregnumot hirdessenek és új királyt válaszszanak. A jelölteket kikeresi, tárgyalásokat folytat velük s a konfederáltakkal saját kényekedve szerint bánik. A mikor pedig 1707 nyarán elhagyták a svédek Szászországot és Ágost keze újból szabad lett, egyenest a czár ellen fordultak. Ekkor már senki se gondolt új király választására, mert hiszen ez senkinek se kellett. Az 1707. évi királyválasztás ügye egyáltalában nem volt komoly ; sejtették ezt maguk a jelöltek is. A czár és a confoederáltak actiójának eme komolytalansága volt inkább a legfontosabb oka annak, hogy Rákóczi olyan tartózkodóan viselkedett, mintsem EZ, ä miről emlékirataiban szól. Más körülmények között ilyen királyválasztás reá nézve és az egész magyar ügyre is igen előnyös lett volna ; t. i. a hazafiasság parancsolta volna a fejedelemnek, hogy a lengyel koronát fogadja el a legnagyobb kedvvel. Mikor merült föl Rákóczi jelöltségének terve ? Érthető dolog, hogy a fejedelem nevét azonnal emlegették, mihelyt Lengyelországban az új királyról beszélni kezdettek. Hiszen az ő neve 1704-ben már politikai forgalomban volt, persze az ellenkező pártnak, a varsói confoederationak, propagálása következtében. Ezzel tudjuk megmagyarázni azt a jelenséget, hogy Bécsben már 1706 végén és 1707 elején kezdettek beszélgetni a lengyel korona magyar jelöltségéről. Magában Lengyelországban ez a jelöltség csakis 1707 februárjától kezdve szolgálhatott az urak tanácskozásainak tárgyául, t. i. a confoederáltak Lembergbe történt összejövetelének idejétől kezdve. Rákóczi jelöltségének formális emlegetése azonban csak április közepe táján történt. Dolgoruki Vaszil muszka követ április 3 (14)-n Lembergből ezeket írja Golovkin ministernek : »Dön-SZÁZADOK. 1912. X. FÜZET. 49