Századok – 1912

Értekezések - TAKÁTS SÁNDOR: A török-magyar lesvetés módja 729

742 TAKÁTS SÁNDOIi. E sikert a kanizsaiak tern észetesen az előzetes híradásnak köszönhették. Az efíéle hírnek vagy kém jelentésnek tehát nagy je'entősége volt. Ezért a végbeli kapitányok, ha a törökök lesvetéséről valamit megtudtak, sietve közölték a veszélyeztetett végházzal. Zrinyi György írja például 1584-ben : Ez órában egy kémünk juta ki. Iván odaba a másfélszáz gyaloggal fölment, »hogy az szentpéterieket lesre kivigye. Azért kegyelmed adja tudtokra az szertpéterieknek ezt az dolgot, hogy reá gondoljanak és vigyázzanak«.1 Mivel a török és a magyar végbeliek már nagyon ismerték egymás fogásait, hiába bocsátottak száguldókat marta'ékúl a várak alá, hiába üvöltötték a sorompó előtt : jöjjetek ki, ha van szívetek ! Bizony nem jöttek ki. Ezért hát újabb fogáshoz kellett nyúlniok, hogy a várban lévőket a lesre kicsalhassák. Ismeretes dolog, hogy a magyarországi török vitézek ruházata alig külö bözött a magyarétól. A török vitézeket jobbára csak a thombókról (turbánról) és a kápáról (fezről) lehetett fölismerni. A mieink tehát thombókat és kápát raktak a fejükre s mint törökök indultak a török végházak alá. Aztán törökül szózatot adtak be, mondván, hogy ők ebből és ebből a török végházból való vitézek ; siessenek ki, mert itt és itt kevés magyar van, könnyű velük végezni. Ha a törökök hallgattak az ilyen szózatra és kijöttek, a törököknek öltözött magyarok mindjárt megtámadták őket. Mondanunk sem kell, hogy az efíéle átöltözéshez a törökök is értettek. Akárhány egykorú levélben olvashatjuk, hogy a török vitézek magyar süvegben támadtak a mieinkre. A vitéz Ferhát basa írja Budáról 1590-ben Ernő főherczegnek : »Vannak ott is, itt is leventék, kik egynéhányan összeütik magukat, magyar süvegben öltöznek, úgy mennek ki. Onnan (t. í. magyar részről) í i még török süvegben az hatalmas császár várai alá jönnek, ha hol mit csalhatnának ; kik mondják : mi Hamza bég szárájabeliek 2

vagyunk, hamar jöjjetek segítségre, kevés az magyar és itt és ott vannak ! Kik penig más várbelieknek mondj;'к magokat és azképpen akarják kicsalni őket«.3 Megesett az is, hogy a mieink török kereskedőknek öltöztek s árúval megrakodva szekereken mentek be a török végházakba. Ott aztán előrántván fegyvereiket, nagy öldöklést vittek véghez Hollókőt példáúl úgy foglalták vissza a törököktől. Az sem volt szokatlan dolog, hogy a vetésre marhát haj-1 Körmendi ltr. Missiles, 1854 júl. 12. Zalatnoki György kapitánynak. 2 Kastélybeliek. 3 Cs. és k. áll. ltr. Turcica, 1590 ápr. 23. Budn.