Századok – 1912

Értekezések - TAKÁTS SÁNDOR: A török-magyar lesvetés módja 729

a török-magyar lesvetés módja. 737 Ha a közeledő ellenség túlnyomó erővel rendelkezett, s ha a nyomjárók és nyomnézők ezt idejében jelentették : a lesvetésből semmi sem lett. Ilyenkor a végbeliek azt szokták mondani, hogy nem nekik való ! És szép csendben ők maguk vonultak félre ! Mivel a leshányást a török ép úgy értette és ép oly kedvvel űzte, mint a magyar : természetesen a mieink is sokszor bajba kerültek. Az 1556. év őszén példáúl Takaró Mihály tihanyi kapitány a kővetkezőket írja Miksa királynak : »Ez elmúlt napokban küldtem vala 24 lovagot innend, hogy nyelvet fogjanak. Voltanak oda alá tizenhatod napig szerencse-kísértésben ; de semmiképpen nem találja az szerencse, hanem találkoznak egybe az devec3eriekkel s győriekkel, úgy mennek aztán Tolna végre. Ott sok tüzeket látnak ; ottan vélik, hogy törökök vannak benne. Onnan indulnak el, Tolna-Szentgyörgy között és Pakos között állanak be (lesbe). Az törökök is immár hogy megvirrad és az nyomot látják, azonnal martalékul az törökök bocsátanak két lovon való törököt. Mely két törököt im ezek azonnal megfognak. Az törököktől immár kérdezik volt, ha jönnek-e többen ? Azok azt mondják, hogy im jönnek valami kevesen, de nem sokan vannak. Azonban egyszerre csak környülveszik őket. Ott volt az váczi bég, ott volt Velicsán bég, Hamza bég. Voltanak másfélezeren. Oztán azki hová mehetett, elment. Mégis tíz lovon való embör az sík mezőn szállott el bennök, az nélkül, kik az erdőre szaladtak bennök. Elannyira, hogy az idevalókban tizenegy vagyon oda bennök. Az devec3eriekben tíz vagyon oda, az győriekben azt nem tudom, mennyi vagyon oda. Mondják még, hogy az erdőn és falukon búdosnak bennök. Iin azokért érte küldtem !«1 íme ilyen volt a rosszúl sikerült lesvetés. Túlnyomó erővel szemben persze nem sokat ért a lesvetés sem. Néha azonban még ilyenkor sem maradt el a siker. Kerecsényi Lászlónak száz jó huszárja példáúl 1561 április végén, Szeged alatt, Ferhát aga 300 lovasát megsemmisítette. A magyarok Ferhát aga fejével és zászlójával tért ik vissza Gyula várába. Ugyanez a Kerecsényi szigetvári főkap tánysága idején is gyakran mívelt ilyesmit. Az 1554. évben példáúl ő maga jelenti a nádorisp 'nnak : »Az terek sem i békességet nem tart, hanem mindennap száguld az város alá, s amit elk p' at, elviszi. Én igen irok az bégeknek, hog}' megtartsák az békességet. Nem tűrhetem tovább ! Lest vetettek vala nekem Patonnál, ott megverém őket. Ügy adá az Isten, 1 O. L. Lymbus III. sor. 13. és 14. csomó, 155(5 okt. 11. —- Takarónak egy másik jelentése is van e vereségről a Nádasdy-levelek között. Ez utóbbi levél szerint 80 lovat vesztettek a mieink lesvetés alkalmával.