Századok – 1912

Történeti irodalom - Horváth Sándor: Még egyszer a gróf Széchényieknek a Zách-nemzetségből való származásáról. (Válasz Szabó László észrevételeire) 690

•történeti irodalom. 691 Mert ki tagadhatná azt, hogy e kérdés tényleg »minden magyart érdekel« ; csakhogy hozzáfűzöm egyúttal azt is, hogy kizárólag és csak akkor, ha — nem hamis világítás alakjában, hamis kép keretében látjuk megoldva. Nekem tehát nem volt kötelességem, hogy a grófi család, és Szabó javára a kérdést előbbre vigyem és »mozaik«-okat hordjak össze ; és mégis merem állítani, hogy valami hasznosat műveltem e tárgy körül ; a Szabó részéről hamis márványlapokon felépített Széchényi-leszármazásról e hamis dolgokat, eltávolítottam, helyesebben mondva, most távolítom el, és habár csak közönséges, de erős tégladarabokat rakok is helyükre, ezek — mint az igazság bástyája — biztosabb alapot fognak a későbbi továbbépítéshez szolgáltatni. Az, hogy mennyi ideig dolgoztam bírálatomon, bőséges időm volt-e, vagy sem, nem tartozik Szabó Lászlóra, A tény mégis az, hogy a munka 1911. aug. havában jelent meg, én a Társulat boldogult szerkesztőjétől az év őszén kaptam csak kézhez, s többrendbeli elfoglaltságom mellett alaposan tanulmányozva Szabó munkáját -főleg az engem érdeklő középkori részt — az áprilisi füzetről is lekéstem . őszintén megvallom, hogy a munkának 1—120., továbbá it Függelék (Oklevelek) 483—742. lapjain kívül eső része, különösen azután már, hogy a középkori rész értékéről a kellő véleményem megvolt, no meg Görcsönyi Dénesnek a Kath. Szemle februáriusi füzetében megjelent ismertetése után igazán nem vonzott. Ne vegye ezt azért Szabó tőlem rossz néven. Már csak azért sem, mert szerintem a középkori anyagnak összehordása és jó feldolgozása mindenesetre fontosabb, nehezebb és becsesebb, mint a későbbié. Hogy alaposságom milyen volt akkor, és milyen leend most, a t. olvasókra és nem Szabó Lászlóra bízom ; de előre megjegyzem és kijelentem azt is, hogy e téren sem tudok Szabóval egyetérteni. Nem kérem »az érdeklődőket« arra, hogy »vakon bízzanak« meg bírálatomban és mostani válaszomban, mint a hogy ő óv mindenkit, hogy »ne bízzanak meg vakon« ismertetésemben, vagy, hogy »higyje el az olvasó, hogy az oklevél kuszált vonásaiból« ez vagy az is kiolvasható volt. Mert ilyen »captatio benevolentiae«-re szükségem nincsen. Bizonyítok s állításaimat eredeti, hiteles adatokra és a józan logikára építem. Válaszomban megmaradok műve és bírálatom beosztásánál, és csak azután térek át észrevételeiben követett új rendszere minden egyes pontjának czáfolására ; vagya mennyiben válaszomban egyikkelmásikkal már behatólag foglalkoztam, az esetben egyszerűen ide utalok. Tudtommal bírálatomban a grófi család leszármazásának az