Századok – 1912

Történeti irodalom - Váczy János: Kazinczy Ferencz levelezése. I–XXI. Ism. Dénes Lajos 683

•történeti irodalom. 685 nek, az irodalomnak, tudománynak és politikának aktualitásaival. Ezért mondják róluk irodalomtörténetíróink, hogy valósággal a sajtó szerepét töltötték be. Kazinczy azzal a szándékkal küldte is értesítéseit barátainak, hogy azok azután azt tovább adják, a mint liogyő is sietett egy-egy érdekesebb irodalmi hírt, a mit egyik vagy másik barátjától kapott, levelei útján az ország minden irányában terjeszteni. E levelekben ösztönzi, lelkesíti és izgatja író és költő barátait a munkára, ellátja őket gyakorlati és írói tanácsokkal, vitatkozik velük és bírálja őket, mindig azzal a czélzattal, hogy kiemelje elszigeteltségükből, hogy egymás között állandó érintkezés, folytonos szeli mi kapcsolat keresésére és fenntartására bírja őket. Ezzel a levelezéssel sikerült is Kazinczynak az irodalomban bizonyos szervezettséget létrehozni, olyasfélét, a minőt az irodalmi társaságok vagy folyóiratok szoktak teremteni. Ez levelezésének egyik legfőbb érdeme. Az írók megtalálták egymást az ő személye közvetítésével és ebből olyan eleven és közvetlen kölcsönhatás, impulzusok keltése és eszmék ébresztése állott elő, a minőt az írók korábbi izoláltságukban sohasem tapasztaltak. Ezzel elérte Kazinczy, a minek szükségét folyton hangoztatta és leveleiben is állandóan emlegette, azt t. i... hogv a vélemények szembekerültek egymással, eszmesúrlódások, vitatkozások támadtak, a miáltal egyrészt a felfogások tisztultak, másrészt a kritikai szellem is ébredezett. Kazinczy írói egyéniségének megértéséhez sok olyan adatot nyújt e levelezés, a melyek nélkül, pusztán egyéb műveire támaszkodva, nem tudnók elég híven rekonstruálni az ő alakját. Megismerkedünk terveivel, írói ambiczióival ; látjuk, hogyan ébred fel benne egy-egy nagyobb gondolat, hogyan erősödik ez, hogyan izgatja munkára és hogyan eleveníti meg vele mások szunnyadó munkaerejét is. Beletekinthetünk e leveleken keresztül írói alkotó műhelyébe is. Kazinczy, a stilbeli könnyedség és olegánczia mestere, tulajdonképen nagyon lassan és nehezen dolgozott. Rendkívül szigorúan alkalmazta aesthetikai mértékét a saját alkotásaira és ezért minduntalan visszatért egy-egy munkájához, újra meg újra csiszolta vagy átdolgozta, ismét félretette, hogy bizonyos idő múlva újabb javítgatásokkal tökéletesbítse. Nagy körültekintéssel, mogfontoltsággal és műgonddal dolgozott. Ez lassította munkáját. Nem bízta magát csupán írói érzékére ; tanulmányainak, elmélkedéseinek minden eredményét állandóan szeme előtt tartotta, hogy mintegy ezek ellenőrzése mellett faragja és esztergályozza stílusát. Munkájának mindezen fázisairól és mozzanatairól számot ad leveleiben, valamint terveiről is. Tervek, ideák, ötletek tekintetében azonban Kazinczy igen termékeny volt, de már a kivitelt, a megvalósítást — egyéb külső gátló körül-