Századok – 1912

Értekezések - SZEGEDY REZSŐ: Az illyrismus és Gaj Lajos levelezése. - VI. közl. 662

AZ ILLyRiSMUS ÉS GAJ lAjOS LeVELEZÉSe. 677 kell tiltakoznia- az ő kijelentései ellen ; így tartott a magyarbarátokkal, mikor ezek hangoztatták, hogy a tartománygyűlés sérelmes rendezése miatt nem küldhetnek érvényesen megválasztott követeket az országgyűlésre, és képviseltetésükre Zalamegye követeit kérjék. Ily helyettesítés ellen a hazafias párt tiltakozott, de a főispán a tiltakozást nem akarta elfogadni. A hirlap közölte az ülés lefolyását s rámutatott a főispán pártosságára. Ez nem tetszett neki ; elment a püspökhöz panaszra s illetlen, istentelen dolognak mondta, hogy Gaj lapja így mer írni a megye főispánjáról. Muhics censor eljött a szerkesztőségbe és azt kívánta, hogy a lap engesztelje ki a főispánt. Úgy hírlik, hogy Péchy a helytartótanácshoz is fordúlt azzal a kéréssel, hogy vonja Gajt felelősségre és tiltsa be a lapot. Galac kéri Gajt, hogy engesztelje ki Péchyt néhány szép szóval ; hízelegjen neki azzal, hogy őt egy második Hallernek mondja, de még Hallernél is óvatosabbnak, tapasztaltabbnak ; zárójelbe teszi a levélíró, hogy tulaj donképen veszélyesebbnek kellene mondani. A püspök — úgy látszik — nem bánja valami nagyon, ha a lap olyannak mutatja be Péchyt, a milyen valóban. Az illyr pártot főleg az bántotta, hogy Péchy a magyar nyelvet, melyen az 1800. törvény értelmében a horvát hatóságoknak a magyarországiakkal kellett érintkezniük, Horvátországra is érvényes diplomacziai nyelvnek mondotta. Erről szól Galac Károlynak két levele : 1847 szeptember 24-én írja, hogy Péchy rászedte az illyr pártot, mikor engedékenységre birta azzal, hogy a magyarsághoz szító pártot absurdumokba engedi keveredni és ezzel elősegíti felbomlását. Nem tette ezt, hanem támogatja és a magyar nyelvet tekinti Horvátországra nézve hivatalos nyelvnek ! — Másik levele, mely 1847 szeptember 28-án kelt, a nádori méltóságra kiszemelt István főherczegnek zágrábi látogatásáról és fogadtatásáról szól. A tisztelgés alkalmával Péchyhez csak a magyarsághoz szító párttagjai csatlakoztak ; az illyr párt emberei mind valamely más küldöttségbe állottak ; már el voltak készülve rá, hogy Péchy »az ő hivatalos nyelvén« (magyarúl) fogja üdvözölni a főherczeget, de ilyesmit mégsem mert tenni. Beszédjére csak a magyarbarátok mondottak halk »élj en«-t.1 Az 1847-i gyűlésre már korán készülnek az illyr pártiak : Draskovics János és Orssich György febr. 10-én hívják meg őket a febr. 18-án tartandó, a zágrábmegyei közgyűlés tárgyaival foglalkozó megbeszélésre. »Tanácskozni akarunk — így szól többek közt e levél — magyar alkotmányos testvéreink példájára Jconzertív pártunk szervezéséről, különösen pedig a magunk helyzeté-1 Ugyanott 63—66. levél.