Századok – 1912
Értekezések - SZEGEDY REZSŐ: Az illyrismus és Gaj Lajos levelezése. - VI. közl. 662
AZ ILLYRISMUS ÉS GAJ LAJOS LEVELEZÉSE. 667 kerülte a Regna Croatia, Slavonia et Dalmatia kifejezést, provinciáról pátriáról beszélt és hangsúlyozta a magyar királysághoz való szoros tartozást, s a nemzetiség és municipalis jogok védelmét, »a mennyiben azt a törvények megengedik.« 1 Ezen kormányváltozással ismét nagy erővel jelentkezik a magyar hírlapokban, vármegyéken és Szerémmegyében is a küzdelem az illyr név ellen ; de Gaj bizakodik s az 1843-ra szóló előfizetési felhívásban önérzettel tekint vissza az illyrismus eddigi eredményeire és megszabja a jövő teendőit; 1843 január 11-én azonban már kénytelen olvasóinak tudomására hozni, hogy felségparancs betiltotta az illyr czím használatát, minek következtében a politikai hírlap az évfolyam 6. számától kezdődőleg Narodne Novine, a szépirodalmi melléklet pedig 3. számától kezdve régi czímén : Danica HorvatsJca, Slavonska i Dalmatinska czímen jelenik meg. Ezen királyi rendelet igéri a municipalis jogok védelmét, de óhajtja, hogy Magyarország és Horvátország között az ingerült és elkeseredett viszály megszűnjék ; ennek eszközlésére eltiltja az illyr, illyrismus, illyricum stb. kifejezéseknek a lapokban, köztanácskozásokban és iskolákban való használatát, az ifjúságnak politikai tüntetésekbe való bevonását, nemzetiségeknek sértését és a magyar nemzet elleni támadásokat.2 Ugyanekkor Moyses tanárnak le kellett tennie censori hivatalát. A váratlanúl jött rendelet lehangolta Gajt és híveit, kik közül most sokan elítélték politikai szereplését. Ezek között volt Vraz Stanko is, a ki a pánszlavismusnak és illyrismusnak csakis mint kulturális törekvésnek volt híve s a politika napi küzdelmeibe való vitelét barbarismusnak bélyegezte, mely a nemzetnek csak ártalmára lehet.3 Draskovics János is, ki királyi kihallgatáson sikertelenül kérte az illyr névnek engedélyezését, éretlen vezérnek mondotta Gajt ; Agjics Kajo is Berlcshez 1843 márczius 17-én írt levelében hibáztatja Gajt, hogy nem elégedett meg az illyricum hungaricumm&l, mely csakis a magyar korona alá tartozó délszlávokra terjesztette volna ki az egyesítés munkáját, hogy az örökös tartományok délszlávjainak bevonásával is akarta gyarapítani a horvátság erejét. Ezen hívei azonban Vraz Stanko kivételével csakhamar 1 A beszéd nyomtatásban is megjelent : Dictio Franciad Comitis Haller . . . Zagrabiae, 1842. s A rendeletet magyar fordításban közli Horváth Mihály i. m. II. k. 120. és 121. lap. 3 L. Trnszki Ivánhoz írt 1843 január 28-án kelt levelét, Gracia . . . I. 248. 43*
