Századok – 1912

Tárcza - Ambrózy Ferencz: Gizella királynénk sírja 629

630 tárcza. tékokat« és (látván, hogy nálunk senki sem törődik a dologgal) nagy erővel kimutatja, hogy Gizella királyné Aba Sámuel bukása után III. Henrik császár kíséretében elhagyta hazánkat, Passauban te­lepedett le s ott is halt meg mint a niedernburgi kolostor benedek­rendű apáczáinak apátnője. S ezt kétségtelenné teszi az említett sírkövön kivűl még az is, hogy dr. Schmid 1908-ban ugyanott meg­találta a királyné földi maradványait is. De nem ezeket a dolgokat akarom én kritika tárgyává tenni. Schmid fejtegetéseit a passauiak házi kis ügyének tekintettem mind­addig, a míg csak báró Forster Gyula a Budapesti Hirlap 1912 szept. 7. sz.-ban Gizella sírját éppen a Schmid munkája alapján végérvé­nyesen Passauba nem helyezte azzal a záradékkal, hogy immáron a magyar főpapságnak és az egész országnak kegyeletes kötelessége a Passauban emelendő emlékműhöz hozzájárulni. Hát ezt már nem lehet szó nélkül hagyni. Bizonyos kötelességet vélek teljesíteni, a mikor felhívom a figyelmet, hogy dr. Schmid semmit sem döntött el kritikailag, valamint Passau érdekében fára­dozó elődei se. Schmid is az események után ötszáz évvel későbben író Aventinus feljegyzéseire építkezik. A compilator és tudatosan ko­holó Aventinussal pedig ma már minden történetíró tisztában van s még harmadrangú tanúnak sem invitálják szívesen. Nem akarom most ide sorakoztatni a Passau ellen szóló érveket, mert egyik irányban sem szándékozom ítélkezni ; azt azonban mégis felemlítem, hogy az egykorú (tehát nem ötszáz esztendővel későbben író !) Herimannus Augiensis, a kinek saját korára vonatkozó fel­jegyzéseit a történelmi hűség és igazságszeretet jellemzik, mit sem tud arról, hogy Gizellát III. Henrik magával vitte volna, sőt ellen­kezőleg azt mondja : Gisela . . . inibi (azaz Magyarországon) con­senuit ! (Ad annum 995.). Es éppen a nagyhírű reichenaui kolostor­ban ne tudta volna az akkor ott élő, képzettségéről messze földön ismert Herimannus, hogy a tőlük nem is olyan távol eső Passauban István magyar királynak az özvegye, II. Henrik római-német csá­szárnak a nővére felvette a niedernburgi apáczák ruháját 1 ! Egy ilyen adat többet nyom a kritika mérlegén, mint száz Aventinus ! De erre nem is szoktak hivatkozni a passaui ügyben buzgólkodók. AMBRÓZY FERENCZ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom