Századok – 1912

Történeti irodalom - Csűrös Ferencz: A debreczeni városi nyomda története. 1561–1911. Ism. Hellebrant Árpád 54

.56 történeti irodalom. relést, valamint a helyiséget valamely tanult nyomtatónak. Ily viszonyban lehettek a várossal a későbbi nyomtatók, a kik közül egyik-másik nyomdai tekintetben valóságos művészettel állította ki kiadványait. Ezek közül a legkiválóbb Hoffhalter Rafael (1565). A város nyomtatói sorrendben következők voltak a XVII. század végéig : Komlós András (1575), Hoffhalter Rudolf (1577), Csáktornyai János (1590), Lipsiai Rheda Pál (1596), Rheda Péter (1620), Fodorik Menyhért (1632), Karancsi György (1661), Rosnyai János (1677), Töltési István (1683), Kassai Pál (1686), Vincze György (1697). A XVI. század hatvanas éveinek végén a nyomda már hanyatlott, a XVII. század háborús viszonyai pedig éppenséggel nem voltak kedvezők a nyomda fejlődésére. De a nyomtatók között is voltak olyanok, a kik nem emelték a debreczeni nyomda hírnevét, de a magokét sem. Karancsi György idejében pedig a nyomda a legmélyebb hanyatlást mutatja. Kiadványai minden kritikán alóliak, úgy hogy egyik nyomdász-nemzedék a másikra hagyta a szálló igévé vált Karancsi-betük emlékezetét. A nyomda fejlődése hullámvonalhoz hasonlít. Átlagos szintje a XVII. század végén ugyanaz, a mi volt a keletkezés időszakában. A nyomdai kiállítás, a betűk milyensége, a papiros minősége, a díszítések ízléses volta, egyszóval a könyvek nyomdai elkészítése dolgában a XVII. század nyomtatói nem szárnyalták túl a XVI. századéit, sőt a két Hofíhaltert utóiérni nem is tudták. Még a két Rheda leginkább igyekezett a nyomda hírnevét megtartani. Az 1705-ki labanczdulásfc szintén sokáig sínylette a nyomda. Egész a szatmári békéig nem is volt olyan éve Debreczennek, melyben a város vezetősége foglalkozhatott volna a nyomda helyreállításával. 1715-ben a másfélszáz esztendőn át követett rendszer is megváltozott. Eddig a nyomtató bérbe vette a várostól a nyomdát. Lefizette a városnak a nyomda vezetése jogáért a bért, azontúl szabad keze volt. Haszon és kár egyaránt ót illette. Ha ügyes, szorgalmas, élelmes üzletember volt, maga látta hasznát ; sőt szép haszonra is tett szert a könyvek eladása útján. 1723-tól kezdve már közüzemmé vált. Ez időtől kezdve a városnak saját üzlete volt, a mely mindennemű kiadást a maga jövedelméből tartozott fizetni. A megmaradt összeget pedig a nyomda élére állított provisor a város pénztárába tartozott beszolgáltatni. Innentől kezdve a nyomda élete is egyhangúbbá vált. A XVIII. század nyomdász-egyéniségek sem olyan jellegzetesek, mint voltak a XVI. és XVII. századbeliek. A szatmári béke előtti idők nyomtatói magok is tudós emberek voltak, kik deákéveiket valamelyik külföldi egyetemen töltötték.