Századok – 1912
Értekezések - FEST ALADÁR: Fiume a XV. században. 169 - VI. közl. 569
572 fest aladár. Ugyancsak a velenczei nyelvjárás főbb sajátságait tünteti fel a fiumei székesegyháznak olasz nyelven szerkesztett és beiktatott 1457-iki leltára is (melyet az előző fejezetben teljes szövegével közöltünk.) 1 Ennek helyesírásában is találkozunk a mássalhangzók jellegzetes egyszerűsítésével és lágyításával. (Otone e. h. oífone ; oto e. h. ctto ; croaœta e. h. croceíía ; ampoíeíe e. h. ampoHeííe ; quaíro e. h. quatoo ; — caleaü e. h. calici ; arzento e. h. arr/ento ; сгоже e. h. croce ; fornieZi e. h. forniíi ; zoia e. h. gioia ; pizoli e. h. piccioli ; prinzipali e. h. principali). A hangzók változásai is megfelelnek a velenczei nyelvjárásnak (doe, do vagy dm e. h. due ; vmti e. h. venti ; teste grande e. h. teste grandi ; novo e. h. nuovo ; boni e. h. buoni.). A város századosának már említett hivatalos jelentése az árverésekről, bármily rövid legyen is, ugyancsak magán viseli a velenczei nyelvjárás jellegét. (Maíio e. h. Maííio ; alo e. h. edlo ; zudixe e. h. r/iudice ; fo posto e. h. f и posto.) — Ezzel a kérdést teljesen eldöntöttnek tekinthetjük. Láttuk azonban, hogy e velenczei nyelvjárású olasz mellett a tengerparti horvát idióma is el volt terjedve, még pedig a lakosság széles rétegeiben. Fiume városa tehát minden bizonynyal kétnyelvű volt már а XV. században is, s az is maradt napjainkig. Míg azonban a külterület, vagyis az alközségek lakossága családi nyelvéül akkor is, mint mostanáig, inkább megőrizte horvát nyelvjárását, — addig magában a kerített városban, a kereskedelmi góczpontban, már akkor is mások voltak a viszonyok. Szűk területen, egymással folytonos és szoros mindennapi érintkezésben élt és dolgozott itt a horvát-szlovén és az olasz elem, egyik a másiknak nyelvét eltanulva és saját nyelvébe felvéve az eltanúlt nyelv egyes szavait és formáit. A városnak életet és jólétet adó nemzetközi kereskedésben szükség volt mind a két nyelvre. A fiumei üzletemberek voltak a közvetítők és tolmácsok az olaszúl nem tudó krajnai s a szlávul nem tudó olasz kereskedők között. Magasabb fejlettségénél, általános kereskedelmi alkalmazásánál fogva az olasz nyelv állott előtérben mindennemű üzleti érintkezésnél. A polgári ügyiratokra : szerződésekre, meghatalmazásokra, kötelezvényekre, fuvarlevelekre, váltókra stb. a latin nyelven kivűl csak az olasz bírt már akkor is teljesen megállapodott formákkal. A jegyző hivatalos könyvében ennélfogva a latin ügyiratok mellett itt-ott találunk egy olasz okmányt ; — horvátot egyet sem. A tanács, — a mint a halak árszabása olasz szövegéből s a százados olasz hivatalos jelentéséből következtethetjük, — 1 L. C. 634. 1. (1457. XII/29.)
