Századok – 1912

Értekezések - FEST ALADÁR: Fiume a XV. században. 169 - VI. közl. 569

570 fest aladár. Ha tehát ezzel megállapítottuk, hogy az olasz nyelv Fiúméban már а XV. században élt és uralkodott, most az a kérdés merül fel, mely olasz nyelvjárás volt akkor városunkban közkeletű? Tekintettel arra, hogy egész Isztriában és Dalmácziában máig is a velenezei dialektus uralkodik, már eleve is föltehetjük, hogy a közbeeső Fiúméban is ez a nyelvjárás volt közkeletű. Azonban pl. a régi Triesztről tudjuk, hogy még а XIV. században is ott a friauli ladin nyelvjárás uralkodott s csak később engedte át a tért a hódító velenezei dialektusnak.1 Nem fölösleges tehát a sokban analóg helyzetű Fiúméra nézve is e kérdésre bizonyítékokat keresni ; annyival is inkább, mert — a mint láttuk — kereskedelmi érintkezései inkább a pápai márka olasz városaihoz fűzték, s onnan jelentékeny számú bevándorlóval gyarapította lakosságát. Vizsgáljuk meg hát az ezen korból fenmaradt olasz nyelvemlékeket. Ilyeneket is találni — habár nem fölös számmal — De Rheno közjegyző hivatalos könyvének latin okmányai közé iktatva. Ily okmányok pl. (1443 október 26-áról) egy választott békebírák által pörös ügyben létrehozott egyezség, melynek bevezetését a közjegyző távollétében a Fermóból betelepült Mattiuzzi Ádám kereskedő, tartalmát pedig a pesaroi de Terenzi Antal olasz nyelven iktatták be a jegyző hivatalos könyvébe. Szokásban volt ugyanis a középkori Fiúméban, hogy a mai becsületbíróság vagy párbajozási eljárás mintájára a pörösködő felek segédekűl két-két békebírót (arbitri arbitraires et arnicabiles comj)ositores<<) választottak maguknak és azokra bízták ügyük eldöntését. Amiben a békebíróság megállapodott, abba a felek súlyos bírság (ez esetben 300 arany) terhe alatt kötelesek voltak belenyugodni. A békebíróság megalakulását és ítéletét rendesen a közjegyző foglalta írásba, ez esetben azonban egyegy írástudó békebíró vezette be — latinul nem tudván — olasz nyelven.2 A pápai márkából betelepült felnőtt olasz emberektől eredvén, e nyelvemléket nem tekinthetjük irányadónak ; annyival feltűnőbb, hogy már ezen okmányban is teljesen azt a helyesírást és nyelvtani formákat találjuk, mint az egykorú velenezei nyelvemlékekben, pl. a XIV. századi Marino Sanudo naplójegyzeteiben. Ugyancsak nem tekinthetjük bizonyító erejűnek azt a kötelezvényt, melyet a Curzola szigetéről, Dalmácziából való Deodato vezette be sajátkezűleg a hivatalos könyvbe, s mely-1 Jaoopo Cavalli, Storia di Trieste. Triest, 1877, 168. 1. Nyelvjárási példák ez időből : latin Rivum tortum : Ristuart ; Valderivum : Baudarin ; tu vis : tu vos ; tu habes : tu as ; habebis : avéras ; venies : vigneras. (1327-ből.) 2 L. C. 278. 1.