Századok – 1912

Kisebb könyvismertetések - Wagner Lajos: Báró Prónay Gábor (1748–1811) pozsony-tankerületi kir. főigazgató és unokája báró Prónay Gábor (1812–1875) ev. egyetemes egyházi és iskolai felügyelő 558

558 tárcza. niinket dicső nagyjaink példáján lelkesülni, a mi kútforrása a hazafiúi önfeláldozásnak. Mateiu : Preotimea româneascâ-ardeleanà in veacul al XVII-lea. [Az erdélyi román papság a XVII-ik században. Nagyszeben, 1911.] 60 oldalra terjedő tanulmányában nem eredeti okmányok alapján, hanem a kérdéssel foglalkozó történetírókra támaszkodva tárgyalja az erdélyi román papság helyzetét a XVII-ik században. így a papság anyagi viszonyait, művelődési állapotát, erkölcsi és társadalmi hivatásának betöltését, illetőleg be nem töltését, miután bevezetésül már előbb megrajzolta az erdélyi román papság általános helyzetét és a protestántizmushoz való viszonyát. Schematismus cleri archidioecesis Colocensis et Bacsiensis ad ann. 1912. Coloczal. — A kalocsai érseki megye egyházi és iskolai legújabb névtárát az ilyenirányú statisztikai adatok iránt érdeklődőkön kivűl azok is haszonnal forgathatják, a kik archaeologiai és. genealógiai téren búvárkodnak ; a matricularis feljegyzések kiinduló éve mellett ugyanis pontosan fel van tüntetve minden parochia templomának a nagysága, építésének és esetleges átalakításának az ideje is. Vasile Párvan : Contributii epigrafice la istoria crestimizmului Daco-român. Bucuresti, 1911. — A szerző az Al-Duna jobb- és baloldalán talált írott emlékek alapján foglalkozik a dákó-román kereszténység megalakulásával és történetével és azon következtetésre jut, hogy a dunamelléki román faj a kereszténységet nem görög hittérítőktől vette át, mint eddig általában vélték, hanem latin közvetítéssel, a melyhez aztán a szláv befolyás révén igen sok szláv elem ragadt, első sorban is a görög ritus, a melyet a szlávok használtak. A szerző evvel is bizonyítani kívánja a római elemnek Dáciában való létfolytonosságát. Wagner Lajos dr. : Báró Prónay Gábor [1748—1811.] pozsony-tankerületi kir. főigazgató és unokája, báró Prónay Gábor [1812—1875.~\ ev. egyetemes egyházi és iskolai felügyelő. Pozsony, 1912. — Az ifj. Prónay Gábor születésének századik évfordulója adta a szerző kezébe a tollat, hogy 47 év óta öregbedő — mondhatnánk — tanítványi kegyelettel összefoglalja e két jeles férfiú életrajzát, a kik a maguk idején számottevő tényezői voltak hazánk kulturális életének. Az ifjabbik mint néprajzi író is maradandó nyomot hagyott maga után. »Vázlatok Magyarhon népéletéből. Pest, 1855.« czímű művét, a mely valóban megérdemelné az új kiadást, Marmier, a híres franczia utazó, a ki nálunk is megfordult, oly nagy elragadtatással fogadta, hogy az íróhoz intézett levelét ezekkel a szavakkal zárta be : Que Dieu bénisse le peuple hongrois . . .