Századok – 1912

Kisebb könyvismertetések - Márki Sándor: A történelem magyar szelleme 557

tárcza. 557 H. Fekete Péter : Mária királynő sírja. Nagy- Várad, 1912. — A nagy­váradi vár belső udvarán az 1883-ban Römer Flóris vezetése alatt meg­kezdett ásatást 1911-ben tovább folytatták, a melynek eredménye volt, hogy a Szt. László által alapított székesegyház tengelyén fekvő, már ki­fosztott sírt találtak. A szerző Henszlmannal és Gyalokay Jenővel szem­ben azt vitatja, hogy ez Mária királyné sírja. Lehoczky Tivadar : Adatok hazánk arehaeologiájához, különös tekin­tettel Beregmegyére és környékére. II. kötet. Az őskortól a magyarok bejöveteléig. Munkács, 1912. A munka I. kötete éppen 20 éve jelent meg, s e II. kötet inkább kiegészítése, mint folytatása az elsőnek. Nem rend­szeres, hanem a szerző személyes tapasztalatait, saját gyűjtésének ered­ményeit, saját elméleteit olvassuk benne, s ha nem is tudunk vele minden­ben egyetérteni, érdemeit el kell ismernünk. Gyűjtése nemcsak értékes tárgyakat őriz meg a pusztulástól, hanem a maga vidékének jóindulatú érdeklődését is biztosítja. Madarassy László : Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon. Bpest, 1912. — A szerzőt Kecskemét városa megbízta volt, hogy múzeuma érdekében a város környékén néprajzi gyűjtést végezzen. Ebben a dolgo­zatban följegyzéseinek csak egy részét, a pásztortanyákra vonatkozókat foglalta össze. De minket éppen ennek a rég rombadőlt világnak, az egy­koron oly virágzó pusztázó életnek még »megmenthető« eredetiségei érde­kelnek, a melyek a megváltozott viszonyok között immáron véglegesen el fognak mosódni. -— Madarassy éles és biztos megfigyelései nemcsak ki­egészítik és helyenként megkorrigálják másoknak ezen a téren tett tapasz­talatait, — a miknek kiválogatására szintén nagy gondot fordított — hanem új, eddig észrevétlenül maradt adatokkal is gyarapítják ismere­teinket. Szerettük volna azonban, ha a »szárított hús«-nak egy kissé körül­ményesebben is utána jár. Villani Máté ugyanis kedvtelő részletességgel beszéli el [VI. 54.], hogy a magyarok az ökrök s tehenek húsát nagy kon­dérokban megfőzik, aztán megszárítják, porrá törik, tarisznyákba teszik s hadi útjaikon főképpen ezzel táplálkoznak, olyformán, hogy forró víz­zel kásaszerű pépet csinálnak belőle. A XVI. századból a világlátott Mon­taigne Mihály ugyanezt beszéli el [Essais] a törökökről. Ha valaki tehát nem sajnálna nagyobb figyelmet fordítani a kérdésre, szinte kétségtelen, hogy közelebbi kapcsolatot is találna a »szárított hús« és a »húspor« [carne martoriata] között. Márki Sándor dr. : A történelem magyar szelleme. Kolozsvár, 1912. — Az író kiinduló pontja napjainknak az a szomorú jelensége, hogy a történelem nevelő hatását lekicsinyleni törekszenek, hogy így a histori­kust hallgatásra kényszerítsék. Pedig — mondja Camille Rousset — a szabadság ellen irányuló minden merénylet közül az a legbűnösebb, a mely a történelem szabadságát fenyegeti. A Hunyadiak korának felidézé­sével bizonyítja, hogy nemzetünknek mily nagy erkölcsi tőkéje van a múlt­ban s hogy mindez veszendőbe menne, ha a történelem nem tanítana ben-

Next

/
Oldalképek
Tartalom