Századok – 1912

Történeti irodalom - Bártfai Szabó László: Észrevételek Horváth Sándor bírálatára 531

történeti irodalom. 535 azt, hogy ki volt nagyatyja, s az oklevél nemesítő szövegét bizonyára azért fogadta el ilyen alakban, mert ősei nemességét nem tudta igazolni ; birtokjogilag az oklevél akkor már szintén hasznavehetetlen volt. Már pedig kétségbe nem vonható tény az is, hogy a nemesítés anyjára, Bán Sárára nézve is jogsérelemmel járt, mert az érsek öcscsének, Lőrincznek feljegyzéseiből megállapíthatjuk, hogy az Inarcsiakkal állott rokonságban, s a Hernádon és Inarcson nemzedékek óta birtokos és nemes Bán-családból származott. A Széchényiek ezen oklevele tehát egyáltalában nem zárja ki annak lehetőségét, hogy Széchényi Mártonnak Mihály volt az atyja, s azt se olvashatjuk ki belőle, hogy Széchényi Mihály nem volt nemes származású ; csak annyit állapít meg, hogy az oklevelet kérő Széchényi György se a saját, se szülői nemességét nem tudta igazolni.1 4. A család grófi oklevele 1697 márczius 30-án kelt. Lipót király a család érdemei között sorolja fel a György gróf családjához tartozó Széchényi Mihály katonai szolgálatait, Istvánfiy munkája után Veszprém bevételénél kimutatott hősiességét emelve ki, továbbá György és Pál egyházi és hazafiúi erényeit, végül a grófi rangra emelt György vitézségét Buda, Székesfehérvár, Kanizsa és Sziget visszavételénél. Az oklevél szövegéből határozottan megállapítható, hogy a király előtt nem lehetett kétséges az, hogy Széchényi Mihály György gróf őse volt. A kik erőszakosan ellentétet keresnek a köznemesi és grófi oklevél között, azt vélik, hogy valamelyik nem mond igazat. Pedig tudta a család 1629-ben is és 1697-ben is, hogy ők Mihály leszármazottai ; akkor senki sem vonta ezt kétségbe, ám az elődök nemesi voltát sem akkor, sem most nem tudták igazolni. Mert hát a grófi oklevél vájjon azt jelenti-e, hogy a család 1697-ben Széchényi Mihály nemességét igyekezett bebizonyítani ? — Nem, hanem mint kétségtelen ősüknek érdemeit kívánták az oklevélbe belefoglaltatni. Hogy a család grófi rangot nyerjen, ahhoz a legfőbb indító okúi György érsek sokszoros szolgálata az ország iránt, továbbá Pál püspöknek akkor kezdődő közkedveltsége szolgált. Széchényi Györgynek említett vitézsége, bár egyénileg tiszteltté tették, különösebb elismerésre aligha indították volna az uralkodót. A rang adományozását tehát minden esetre a két főpap közbenjárására adta meg a király. Már pedig e két kiváló egyházfőtől mi sem állhatott távolabb, mint 1 Ismételten felmerült azon állítás, hogy Széchényi Lőrincz atyját nem Széchényinek, hanem Szabónak hívták, tehát Széchényi = Szécsényből való. Mindez alap nélküli. Az egykorú iratokból, (főleg az 1654-ben kezdődő gyöngyösi anyakönyvekből) bárki meggyőződést szerezhet arról, hogy a jelen esetben a Szabó melléknév ; volt Széchényi—Szabó, Széchényi Szénás, Széchényi—Nagy stb. család.