Századok – 1912

Kisebb közlemények - Wertner Mór: »De Fuscio« bíboros Hunyadi Mátyás »rokona« 521

kisebb közlemények. 521 »DE EUSCIO« BÍBOROS HUNYADI MÁTYÁS »ROKONA«. Beckenschläger János salzburgi érsek halála Hunyadi Mátyás magyar királyt arra indította, hogy 1490 márcz. 8-án az üresedésbe jött főpapi szék betöltése ügyében Incze pápához forduljon.1 Levele szerint az érsek »nem régen« halt meg és bár jogosan feltételezte, hogy a pápa az érsek elhalálozásáról szóló hírt vagy jelentést már ismeri, mégis szükségesnek találta, hogy azon különös kapocsnál fogva, mely őt már régen a salzburgi érsekséghez fűzte, ez ügyben minél előbb személyesen a pápához forduljon. A különös kapocs abban keresendő, hogy az érsekség legtöbb birtoka, Mátyás véleménye szerint, teljes joggal az ő kezén van és az ő hatósága alatt áll, minek alapján magát jogosítva érezte arra, hogy az érsekség további épségben maradásáról és javáról mintegy hivatalosan gondoskodjék. A gondoskodás főtárgya természetesen az volt, hogy ezen egyház élére oly alkalmas, hasznavehető és simulékony férfi kerüljön, a ki a császár és Mátyás között már régen támadt ellenséges viszonyt nem úgy, mint Beckenschläger, táplálja s növeszsze, hanem tapintatossága s élelmessége segítségével valahogy elsimítsa. Mátyás attól félt, hogy az új érsek esetleg Frigyes császár embere lehetne s azért mindent elkövetett, hogy saját jelöltjét a pápánál keresztülvigye. E jelölt de Fuscio bíboros volt, a kit a pápának nemcsak mint kiváló s tudós férfiút, hanem mint vérbeli és sógorsági kapocs (= afiinitas) által hozzá közel álló embert ajánl, a kiről feltételezi, hogy a pápa őt rátermettsége s kiváló tulajdonságai miatt eddig is nagyrabecsülte. Hogy ajánlásának nagyobb súlyt adjon, azt is kiemelte levelében, hogy esetleges egyezkedés alkalmával ő de Fuscio bíborossal, mint rokonával, a birtokok átengedése ügyében mindenesetre sokkal könnyebben és barátságosabban tudna czélt elérni, mint akár mely más, de ránézve idegen utóddal. Annyira ajánlotta védenczét a pápának, hogy még azt is kiemelte, hogy Incze a bíboros salzburgi érsekké való kinevezése által nemcsak a nevezett érsekség javán segít, hanem egyúttal neki (t. i. Mátyásnak), valamint a bíborossal vérbeli rokonság útján összekötött összes egyéb fejedelmeknek is szívességet tenne, melyet ő (t. i. a magyar király) a többiekkel egyetemlegesen készséges szolgálatokkal és megjelelő adományokkal mindig buzgón kiérdemelni akar stb. * * -p Ezen levél a következő megjegyzésekre ad okot. »De Fuscio« nevű biborost a rendelkezésemre álló kútfőim nem ismernek és 1 Mátyáskori diplom. emlékek IV. 144—145. SZÁZADOK. 1912. VII. FÜZET. 34