Századok – 1912

Értekezések - NYÁRY ALBERT br.: Az utolsó magyar trónkövetelő. - I. közl. 32

AZ UTOLSÓ MAGYAR TRÓNKÖVETELŐ. élgróf kérelme nagyobb emotiót keltett volna, letárgyalta az alsóház az ügyet, s két szó ellenében a Komárom vm. indítványa értelmében döntött.1 A törvényjavaslat beczikkelyezve soha nem lett, mert a felső házban nem ment keresztül. Rajasícs püspök volt a leghevesebb ellenzője. Megakadt egyszerűen az egész ügy, bekövetkezett a szabadságharczot megelőző mozgalmas diéta, s elfeledkeztek honfiúsítani »23 magyar király leszármazóját« őseinek birodalmában. Az esetnek akkor nem tulajdonított semmi fontosságot Kossuth, s most, mikor ugyanazon leszármazási adatokat hallotta elmondani, megint igyekezett kitérni az egyenes válaszadás alól. Nem vakították el a herczegnek büszke fellépése, pénzbeli Ígéretei az emigratio felsegélésére, ha ez elismeri a magyar trónhoz való jogait. »A magyar koronának két ura is él jelenleg, — felelt a kormányzó, — én, ha Ígérnék is, csak egy ember vagyok, forduljon a herczeg egyenesen a nemzethez magához.« — Crouy kiérezhette a fagyos feleletből, hogy rossz helyre fordult, s itt nincs többé mit keresnie. Ám erre a jelenetre talán el is volt készülve. Kossuth elvben, bár kényszerűségből tiltakozott is ellene, köztársasági volt, ha pedig már alkudnia kellett a korona fölött, akkor a józanság politikája azt követelte, hogy ezt olyannak segítsen megszerezni, a ki bármi formában hasznára lehet nemzetének. A kinek külső körülményei, tekintélye, befolyása garantiát nyújtson arra, hogy Magyarország, ha trónra ülteti, védelmet, segítséget várhat tőle. A Crouy herczegektől pedig mindezt nem remélhette. Ilyen helyzetben a kormányzó még csak foglalkozni sem mert azzal a kérdéssel, hogy a herczegnek mennyire jogosak az igényei Magyarországhoz. Ágoston herczeg nem az az ember volt, a kit kitűzött czéljától az első sikertelen lépés képes volna eltéríteni, s haladéktalan úl Svájczba siet, hogy ügyének Klapkát nyerje meg. A tábornok nem volt Genfben, s a türelmetlen herczeg nem várva be visszatértét, Párisba utazik utána. Klapka a császári udvar részéről, a melylyel gyakori és szoros összeköttetése volt, bizonyára informatiót kapott már a herczeg intentióíra nézve, s a nyert bizalmas felvilágosításokhoz mért készséggel fogadta a herczeget, a kinek egyénileg is lekötelező modora, érdekes egyénisége teljesen megnyerte a tábornokot, s egy manifestatio formájában nagyon hasonló nyilatkozatot tett ahhoz, mintha ő feltétlenül elismerné a Crouy-Chanel-féle jogigényt a magyar trónra. Beleegyezett abba, hogy a herczeg Turinban, a magyar emigratio székhelyén telepedjék le, a honnan szervezhesse a maga 1 Kápolnai : Az Árpádok élnek még 18. 1.