Századok – 1912

Tárcza - Történetirodalmi szemle - 479

480 táiicza. ben bizonyítja, hogy nem Gyöngyösi a szerzője, hanem Palocsay György, a ki ezt még kuruez generálissága előtt írta s nem a szatmári béke után, a mint Thaly Kálmán hitte. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1912. I. sz.) Balázs Bélát a dévai Várhegy oldalain lelt őskori cseréptöredékek s az omladozó helyeken feltűnő tűzpadnyomok útmutatása vezette ásatásra, a melynek eredménye a kőkorszaki településnek kétségtelen megállapítása. A további ásatások dolga, hog}' a későbbi települések nyomait is megismerjük. Római település, úgy látszik, nem volt a Várhegyen. (A hunyadmegyei tört. és rég. társ. 1911. évkönyvében.) Darlcó Jenő. »Laonikos Chalkondyles nyelvéről« cz. értekezését a >>leetu ingratus, emendatu difficilis« auetor kiadására vonatkozó, eddigi tanulmányainak eredményével vezeti be. A megvizsgált kéziratok mind ugyanazon a csapáson haladnak s így egészében Darkó sem tudja eloszlatni azokat a nehézségeket, a melyeken az előző, kevesebb kézirattal dolgozó kiadók fennakadtak. A jeles tört. mű új kiadása azonban így sem lesz felesleges. (Akadémiai Értesítő, 1912. V. sz.) Gálos Rezső a középkori írók előtt oly kedves thémának, »A hétalvók Jegendájá«-nak eredetét, kialakulását és változásait kutatja, — a legenda legjelesebb tanulmányozóinak nyomán új szempontokat keresve. (Kath. Szemle, 1912. VI. sz.) Hóman Bálint hazai s nyugati tört. forrásokra támaszkodva vizsgálgatja afc első primitiv adójelenségeket s arra a conclusióra jut, hogy az első álI^jpBcyencs adó a hódolt népek türelmi illetékéből, az idegen eredetű als^»í®sztályok hadmentességi adójából alakult, a mi nem szórványos háiiwn Általános világtörténeti jelenség. (Tört. Szemle, 1912. II. sz.) ylHolub József összegyűjtötte az Istvánffy Históriájában előforduló, Pannoniára s Dácziára vonatkozó feljegyzéseket, a melyek valóban nem mondhatók értékeseknek, mert jórészt kölcsönzöttek, az eredetiek pedig többnyire tévesek. (Archaeologiai Értesítő, 1912. I. sz.) Karácsonyi János tömören összefoglalva adja az oláhok eredetét s bevándorlását a Duna balpartjára. Am a szűk korlátok között is új megvilágításban tudja csoportosítani az adatokat. A romániai írók által szinte tudatosan öszeku3zált kérdésről tisztább képet nyerhetünk e kis dolgozatbői, mint akárhány terjedelmes munkából. (Erdélyi Tört. Értesítő, 1912. április 1.) Kárffy Ödön Esztergom 1532. os'. romához hat igen érdekes levelet közöl az Orsz. Levéltárból. (Hadtört. Közlemények, 1912. I. sz.) Laban Antal. »A bécsi Teresianum« magyar ügyeire vonatkozó tudnivalókat foglalja össze. Néhány adattal kibővíti s megigazítja Guglia Jenő osztrák történetírónak a Teresianumról most megjelent müvét. (Magyar Figyelő, 1912. X. sz.) Márki Sándor gr. Gyulai Ferencz alezredes naplója alapján Trient 1703. ostromát beszéli el, kiemelve az odarendelt hajdúezred szerepét, a miről az osztrák írók rendesen elfeledkeznek. (Hadtört. Közlemények, 1912.1. sz.) Munkácsi Bernát befejezi >>HunfaÍvy Pál emlékezete« cz. tartalmas dolgozatát, a melyben világos és minden részletében könrtyen áttekinthető képet nyújt a jeles tudós munkás életéről. Nem hiszszük azonban, hogy az oláh történetírókat illetőleg már elkövetkezett volna az a »megsejtett idő«, a históriai igazság kora, a minek Hunfalvy Pál lelkes követője, Réthy László 1894-ben kifejezést adott. (Budapesti Szemle, 1912. V. sz.) Pongrácz József személyes tapasztalatai nyomán ismerteti a cambridgei Corvin-Codexet és a Trinity College magyar vonatkozású egyéb kéziratait. A közlésből azonban meg nem állapítható, hogy milyen mértékben érdekelhetne bennünket Vitéz János váradi püspök két beszéde s a Báthoryakról szóló levél. (Magy. Könyvszemle, 1912. I. sz.) »