Századok – 1912

Értekezések - NYÁRY ALBERT br.: Az utolsó magyar trónkövetelő. - I. közl. 32

AZ UTOLSÓ MAGYAR TRÓNKÖVETELŐ. él-Lajos Fülöp detronizálása megsemmisítette azon remények realizálását is, a melyek több, Italiában építendő vasútvonalra vonatkoztak, a melyeknek Ágoston herczeg volt a tervezője, a ki lelkiismeretesen foglalkozott a kérdés műszaki részével is, s ezen tanulmányai alapján lett tagja a »Société de statistique, d'agriculture et d'encuragemet«-nek is. Crouy-Chanel Ágoston herczeg életének egy új fejezete kezdődik 1848-ban, a melynek minden sora régi benső barátja Napoleon Lajos herczeg további sorsával van összeforrva. Az éppen annyira eszes, mint agilis herczeg sok meghiusult kísérlet után végre, mint Páris városának választottja, betehette lábát a képviselőtestületbe, s energiájával rövidesen kiszorította maga mellől minden versenytársát. A népszavazás a köztársaságnak minden erőfeszítése ellenére is feltűnő többséggel mellette nyilatkozott meg, s mint elnök átvette Francziaország kormányzását. A mint a hatalomra került, azonnal megemlékezett Crouy herczegről is, a ki börtönbüntetéssel tett tanúságot iránta való hűségéről, s 1851 óta a rossz anyagi viszonyok közé került Ágoston nyomasztó helyzetén évi nyugdíjjal igyekezett segíteni, a melyet később gyakorta szemére hánytak a berezegnek. A mindössze 3000 francot kitevő összeg a Napoleon Lajos privát kasszáját terhelte, de valószínű, hogy a nyugdíj csak alapjában volt ennyiben megállapítva, s a mint Napoleon nagyobb anyagi javak fölött rendelkezett, felemelte kegyenczének járadékát is. III. Napoleon, trónralépte után való merész tervezgetései között, bizonyára bevonta tanácskozásába Crouy-Chanel herczeget is, a kinek nemcsak éles eszét ismerte, hanem a kinek ősrégi származása is tiszteletet gerjesztett. Azokban az ipari, kereskedelmi, mélyreható újításokban, a melyek a III. Napoleon uralkodása első évtizedében annyira anyagi gyarapodására váltak Francziaországnak, kétségkívül nagy része volt az Ágoston herczeg éles eszének és bő tapasztalatainak is, s az ezekben való elmélyedésben töltötte idejét az alatt, míg uralkodója a krimi győzelmes háború hálátlanságával fizetett Miklós czárnak iránta valójóindulatáért. Ilyen vége lett az »Idées Napoleonnes«-ban felvetett eszmék között főszerepet játszó franczia-orosz szövetkezésnek Г De Napoleon, meggyőződése ellenére is kénytelen volt a czárral való összeütközést provokálni, hogy a köztársasági elnökből lett császár a népszabadság védelmezőjének látszatát tudja kelteni. A háborút befejező 1856-iki párisi congressuson a tisztelgő és barátságkereső hatalmak között Ausztria is sietett jelentkezni, mintha érezte volna, hogy rövidesen reá kerül a sor. Es csakugyan,. III. Napoleon hadi sikerétől elragadtatva, mikor fegyvereinek új harezteret keresett, természetszerűen a Habsburgok birodalmát