Századok – 1912

Történeti irodalom - Gille; Hans: Die historischen und politischen Gedichte Michel Beheims. Ism. Gálos Rezső 447

457 történeti irodalom. darümb sa ist nit wunder, ob sein geticht die warheit trifft, wann er des grundes der geschrifft ain doctor ist gewesen und aller maisterschafft erezni und ach der kunst astrononii : daz hat er als durchlesen. A von der hohen schul zu wien keletkezése korát Gille 1458—1462-re teszi, a költeményben pedig Seemüllerrel a mesterdalnok respektusát látja a mélyebb tudományosság iránt, melyhez jómaga nem ért. Az a föltevés, hogy a dis ist von dem pom von osterreich adatait a császár maga adta Beheimnak (187. 1.), kissé merésznek látszik, de véleményem szerint fölösleges is. Befejezésül Gille Beheim költői sajátságairól, stilusáról és költői technikájáról szól. összefoglalja műfajonkint mindazt, a mit elébb részletesen elmondott. Érdekesebb eredményei közé tartozik, hogy a költemények keletkezésének okát a jutalom reményén kívül néha politikai czélokban is keresi. Megállapítja azt is, hogy a költemények főhőse mindig valami kiváló személyiség, a kinek szereplése a többiét elnyomja. Egyetlen kivétel, a midőn Hunyadival szemben Ulászlót teszi költeménye főhősévé. De (említettük) Gille ebben sem Beheim magyargyűlöletét látja, hanem azt, hogy az ifjú lengyel uralkodóban Beheim a keresztény uralkodók eszményképét kereste s érette való lelkesedése az oka, hogy a költemény centrumába állítja. Kiemeli még Beheim látszólagos tárgyilagosságát : »Es ist bezeichnend, dass sich kein einziges grobes wort findet, das etwa auf Türken oder Ungarn gemünzt wäre. (Freilich alles dies gilt nicht für [Karajan] No. 9.)« A politikai czélzatú költemények formájáúl Gille a példázatot jelöli meg (beispel). Általában igen komoly a hangjuk, ritkán személyeskedő. Politikai viszonyok adják az alkalmat művelődési viszonyok megvilágítására is. Egyébként pedig Beheim szerinte mindent az egyház és a lovagság álláspontjáról néz. Ezt Gille röviden így jelölhette volna meg : korának, a középkornak hű fia. Vallásos és lovagias. Érzülete feltámad minden ellen, a mi az ő szempontjából nem az. — Stílusát, technikáját stilisztikai és poétikai szempontból gondosan, rendszerezve világítja meg. A humor fogalmát rosszúl értelmezi, midőn azt mondja, hogy Beheimnek nincs érzéke a humor iránt, de a hol van, ott az abban nyilvánul, hogy politikai ellenfele dolgát nevetségessé tegye. Ez nem humor. Beheim említettük jellemzéséhez közelebb jár szerzőnk, midőn végső összefoglalásában kimondja, hogy költőnk az udvari SZÁZADOK 1912. VI. FÜZET. 30