Századok – 1912

Történeti irodalom - Gille; Hans: Die historischen und politischen Gedichte Michel Beheims. Ism. Gálos Rezső 447

450 történeti irodalom. el, de kellően méltányolja azt az érdekes eredményt, melyre Bleyer a 2V»scÂ-folyômenti csata kérdésében jutott. A Giskráról szóló költemény megvilágításában új, de eldöntetlen a Giskra nemzetiségének fejtegetése (39. 1.) ; rossz a kolostor megjelölése ; pontos, Ebendorfer nyomán, a csata napja (szept. 8, Blevernél még 7. vagy 8.) és nem jelentéktelen Giskra levelének idézése, melyben ez maga is bevallja Mátyás királynak, hogy Hunyadyt csak árulás segítségével győzte le (43. 1.). Tárgyilagossága csak a Czilley megöletéséről szóló éneknél hagyja el Gillet : szerinte érthetetlen, hogy az éjjel hallatszó zörejt Bleyer miért utasítja a mesék világába ; pedig Bleyer ezt alaposan megindokolja (453. 1.). Ugyanennél a költeménynél Hunyady László neve weidavilasslaw (vaj da fi László) =Lasslo von Vajdafi. Nem érti az elnevezést. — Nem bizonyos szerinte, hogy a van der niderlegung cz. költeményben Szentgyörgyi Zsigmond 1461-ben esett lakodalmáról van szó, mint azt Bleyer Wertner nyomán állítja. Nem pedig azért, mert Wertner forrása, Wisgrill csak annyit mond, hogy »Sigismunds Gemahlin ivar 1461 Barbara Herrin von Kreygg« és mert hohzit Belieimnél nem szükségképpen egy a mai Hochzeit-tal. Nekünk az adatok találkozása feltűnő s ezért is úgy véljük, hogy Bleyernek van igaza. Talán a legalaposabban minden költemény közül a Drakul vajdáról szólót világítja meg szerzőnk, azt a parázs vitát is jól ismerve, mely e költemény kútfői értéke körül nálunk játszódott le s azt az irodalmat is, mely a bennefoglalt események följegyzésének különböző recensióin alapúi. Bleyerrel és Schullerusszal szemben nagyjában Conduratu véleményéhez csatlakozik ; szerinte a szentgalleni és lambachi kolostor kéziratainak forrása egy, erdélyi embertől származó s 1462. nyarán terjesztett röpív volt. Ez a röpív Ebendorfer, Pius pápa és Beheim közös forrása volt. A költemény kútfői értékét pedig már csak azért sem becsüli sokra, mert adatai az L G. kéziratokban is megvannak, s ezek Beheimnél (prózában) talán hívebben követték főforrásukat. A következő históriás éneket dises ist von der von teincz lierkummen Bleyer, a ki csak magyar vonatkozásúakról szól, nem tárgyalja. Keveset is tudunk a tárgyáról, de sőt a hőseiről is. Gille azt hiszi, hogy a von der teincz nevezet a Tayn, Ritter von Tein cseh családra vonatkozik. Föltevését ugyan nem czáfolja semmi, de nem is támogatja egv adat sem, csak az, hogy e család czímere is hasonlít kissé ahoz, a melyet Beheim leír. A históriás ének tárgya a család története. Minket azért is érdekel, mert egyik részlete nem egyéb, mint a Bánk bán, illetve a Zách-monda egy külföldi változata, melyet e monda kutatásában ezentúl azért sem szabad mellőzni, mivelhogy a Zách-monda egyik jel-