Századok – 1912

Tárcza - Borovszky Samu † 394

396 TÁRCZA. s as ág nevében dr. Ballagi Aladár egyetemi tanár, vál. tagtársunk a következő, meleghangú szavakkal búcsúzott el : Szeretett barátom, kedves társunk ! Oly igen korán s mindnyájunkra nézve annyira váratlanúl megnyílt sírod elé járulva, tudom és érzem, hogy annak a koszorúnak, melyet a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Történelmi Társulat, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság és a Magyar Néprajzi Társaság nevében és megbízásából helyezek el ravatalodon, a lehető legegyszerűbbnek, minden rikító színtől mentnek kell lennie. Mert ez való hozzád, kinek egész egyénisége maga volt a megtestesült szerénység és igénytelenség. Mint szegény fiú jöttél közénk a fővárosba. Ernyedetlen szorgalmad és alapos tudásod híre hamarosan rád terelte a Magyar Tudományos Akadémia vezetőinek figyelmét. Tisztviselőül alkalmazva, harmincz éven át példátlanul megállottad helyedet. Azon idő alatt bárki kereste föl az Akadémiát, biztos lehetett benne, hogy téged a helyeden talál és helyt állasz, ha útbaigazítást kér tőled. Élő bizonysága voltál annak, hogy az eszményileg nagy munkaerők : Dickens posthackney-je, Laveleye cheval de renfort-ja, melyet magyar kitűnőségeink rudas és csataló kifejezéssel alkalmaztak magukra, — nem csupán a világrengető nagyságok soraiban jelentkeznek. Te is azok közül való voltál a munkaösztön, a munkaszeretet és a tényleges munkateljesítés hármas jogczímén. Irodalmi tevékenységed is bátran mérkőzött a legnehezebb s egyúttal a legháládatlanabb feladatokkal, melyekben a reászentelt fáradság rendszerint fordított arányban áll az eredménynyel. Kezdted a dákok történetével, folytattad a langobardokéval, múltunknak legkevésbbé föltárt, legsötétebb dűlőire árasztva világosságot. Csanádmegye monographiájával, levéltára-pusztult vármegyének mutattad be múltját 1715-ig, vagyis addig az időpontig, a hol már könnyű róla beszélni. S ezt és több hasonló művedet végezted akként, hogy saját szavaid szerint »hivatalos elfoglaltságod miatt éjjelt nappallá téve kellett másolgatnod az okleveleket«. Mikor aztán a Magyar Történelmi Társulat titkári tisztére és folyóiratának szerkesztésére, e nehéz éá kényes feladatra kellett megfelelő munkaerő, könnyen érthető, hogy éppen téged hívott föl erre a közbizalom, s nem is csalatkozott meg benned. E téren is, mint minden te dolgodban, hármas functiód minden ágában, a becsületes, lelkiismeretes munka emberének bizonyultál. Nem tartom helyesnek, a mit Voltaire mond : on doit des égards aux vivants, on ne doit aux morts que la vérité. Ügy hiszem, hogy éppen ellenkezőleg, az élőkkel szemben kell kimondani az igazat, s legalább a ravatalnál okvetlen elnézés illeti meg a holtak emlékét. Ám te nálad, kedves jó társunk, tekintetek alkalmazására semmi