Századok – 1912

Értekezések - KRAJNYÁK EDVARD: Egy cseh történeti folyóirat - II. és befejező közlemény 362

368 KRAJNYÁK EDVÁRD. misták értekezésének összehívására, hogy ez közös programmot dolgozzon ki. Fischhof azzal mentegette magát, hogy eddigi kísérletei a szlávoknak a németekkel való kibékítésére eredménytelenek maradtak, s általában kételkedett abban, hogy az akkori körülmények között kiegyezésre kerül a dolog. Scharf bécsi hírlapíró kezdeményezésére mégis összejöttek Fischhofnál, de csak Rieger, Etienne és az indítványozó. Tanácskozásuk eredménye az ismert »emmersdorli memorandum« volt. Szavukat adták egymásnak, hogy ki-ki a maga pártjában azon fog dolgozni, hogy a memorandum újabb kiegyezési kísérletnek legyen az alapja. Ám Herbstnek decz. 3-iki elutasító levele minden reményt meghiúsított. Etienne ezen igen felháborodott s a szlávoknak kedvező czikkeket közölt, de nemsokára (1879.) meghalt. 1884-ben dr. Russ nagy nemzetiségi parlamentáris vitára adott alkalmat fellépésével, mire Fischhof a »Die Sprachenrechte in den Staaten gemischter Nationalität« cz. füzetét adta ki, a mely az indiai, kanadai, délafrikai, belgiumi, svájczi, finn, magyar viszonyok gondos tanulmányozásának az eredménye volt. Fischhof itt is igen világosan osztotta fel tárgyát, s érdekes, mily óvatosan iparkodik hatni a németekre. Nagy volt az örömer mikor 1890-ben a németek és csehek kiegyezési tárgyalásai sikerrel kezdődtek : »A mi után a haza valamennyi barátja oly régen áhítozott, s a miben többségük már alig hitt, most ténynyé vált !« Annál nagyobb volt csalódása, mikor e kísérletek kudarczot vallottak. Az utolsó fejezetben a szerző Fischhofnak a német néppárt alapításában és a békemozgalomban való részvételét tárgyalja. Befejező szavaiban Charmatz összegezi munkája eredményét : Fischhof a negyvennyolczasnak ideális típusa, a ki meggyőződéséhez kora minden viharán keresztül tántoríthatatlanúl hű maradt. Foederalista volt.« Ehhez Heidler ismertetésében azt a megjegyzést fűzi, hogy azt csak hinnünk kell, mert annak, hogy nézetei a federalismusról milyenek voltak, egyetlen bizonyítéka sincs egész művében, mely különben kitűnő képét adja annak, mennyire törekedett Fischhof a nyelvi viszonyok rendezésére. Ilyen foederalistikus indítványokat »Österreich und die Bürgschaften seines Bestandes« cz. füzetében tett közzé. Kár, hogy a szerző ott, a hol a füzet tartalmáról szól, megelégedett általános megjegyzésekkel s nem fejtegette Fischhof határozott foederalistikus indítványait. Nóvák János Frigyes ismerteti s bírálja Joachimsen Pálnak »Geschichtsauffassung und Geschichtsschreibung in Deutschland unter dem Einfluss des Humanismus« cz. munkáját, a mely 1910-ben Teubnernál jelent meg. Joachimsen könyve azt kutatja, mennyire hatott a humanismus a történet felfogására.