Századok – 1912

Értekezések - KRAJNYÁK EDVARD: Egy cseh történeti folyóirat - II. és befejező közlemény 362

EGY CSEH TÖRTÉNETI FOLYÓIRAT. 363 casi levéltár. Már V. Károlynak szándéka volt Simancasban összpontosítani a spanyol állami archivaliákat, de csak az ő fia, II. Fülöp valósította meg a tervet s rakta le annak az alapját, a mely most Simancas, vagyis a spanyol központi kormányzás bizonyos korszakaira vonatkozó egységes, szerves levéltár néven ismeretes. 1909-ben Paldus, osztrák hadi levéltári kapitány, a ki az osztrák örökösödési háborúra vonatkozó anyagot gyűjtötte, Simancasról kis füzetet adott ki e czímen : Hauptmann Paldus : Simancas. 1910-ben Kybal Viasztimii tr.-nak következő, műve jelent meg : Über die Bedeutung des General-Archivs zu Simancas für neuere Geschichte Österreichs, ö maga bevallja, hogy füzete megírásánál csak heuristikus, gyakorlati s buzdító, s nem kritikai szándéka volt. Vele egyidejűleg a cseh országos levéltár egyik tisztviselője, Borovicka József tr. gyűjtött az 1605—1617. évi cseh országgyűlésekre vonatkozó anyagot s befejezésül »a simancasi levéltár« czímen »adalékot« írt »a spanyol követek jelentéseinek kritikájához«. Borovicka könyve kiválik ez irodalmi nemben, mint a viszonylag legönállóbb felfogás, élvezetes tartalom és ízléses alak tekintetében. Az első fejezetben a szerző a simancasi levéltár történetét adja, a melyet a mostani levéltárnak osztályozásával és a Secretaria de Estado Alemania cz. osztály 1531—1619. évi materiáliái áttekintésével fejez be. Ebből a szerző az 1592—1617. évi anyagot nézte át. A második fejezetben tisztázza a Simancasra vonatkozó kutatásokat, a mi leginkább azokra fontos, a kik újabban kutatni fognak Simancasban. A következő két fejezetben Borovicka a diplomatico-kritikai módszert alkalmazta, a melyet a középkori forrásoknál annyiszor szerencsésen használtak a simancasi levéltári anyagra. Nem elégedett meg azzal, hogy egyidejű adatokat talált az eseményekről, hanem megfejtette azt a kérdést is, vájjon hogyan voltak a tudósítók informálva. Ezért szellőzteti a császári udvarnál alkalmazott spanyol követek személyi kérdéseit; kimutatja, hogy a spanyol követek nem voltak az események egyszerű szemlélői, hanem mint közvetítők a döntő pillanatokban gyakran mint vezető-személyek jártak el. Széles körű európai álláspontjuk, korlátlan befolyásuk, fölényük, a melylyel a rajnántúli részeg fejedelmek »igen németes erkölcseire« hatottak, valamint a fináncziális eszközök, a melyekkel az apró protestáns uralkodók főminisztereit meg-megvásárolgatták, mindez oda vezetett, hogy a spanyol követet a kath. világ fejének tekintették, s az is volt 24*