Századok – 1912
Értekezések - SZEGEDY REZSŐ: Az illyrismus és Gaj Lajos levelezése. - II. közl. 345
AZ ILLYRISMUS ÉS GAJ LAJOS LEVELEZÉSE. 349 juttatni, hanem csupán azért, hogy — Bécs óhajára — a régi állapotok számára megmentsenek egy területet. Az 1790. országgyűlésen a rendek a magyar nyelvet teszik a tanácskozás nyelvévé, csupán ezen a nyelven akarják a naplót is vezettetni ; óhajtják, hogy idővel minden téren, melyre II. József a német nyelvet vitte, a magyar korona országaiban a magyar nyelv lépjen a német, illetve latin helyébe. Ezen óhajjal szemben a horvát követek ragaszkodnak a latin nyelvhez. Bedekovics József kifejti, hogy Horvátország közigazgatásában szívesebben látná ugyan a magyar, mint a német nyelvet, de ragaszkodik a latinhoz, mert nyolcz századon ez volt az alkotmány nyelve. Az ekkor keletkezett vita folyamán hangoztatják a horvátok, hogy a magyar országgyűlés nem erőszakolhatja Horvátországra a magyar nyelvet, mert ez épp oly önkény lenne, minővel II. József Magyarországra erőszakolta a németet ; szept. 4-én Erdődy Balázs János bán azt hangoztatja, hogy Horvátország Magyarországnak nem alárendelt, hanem mellérendelt királysága ; így egyik királyság nem erőszakolhat a másikra nyelvet, törvényeket. Hasonló módon nyilatkozott Yrhovac Miksa zágrábi püspök.1 A hosszú vita eredménye az lett, hogy a horvát követek ezentúl is latin nyelven szólalhattak fel és az országgyűlési naplót magyar és latin nvelven szerkesztették, de a magvar szöveget vették az « _ ' ОО eredetinek és a latint fordításnak tekintették. Most a horvátok megbízásából Bedekovics Ferencz és Skerlecz Ádám kifejtették a horvátok álláspontját a Declaratio ex parte nunciorum regni Croatiae, quoad introducendam Hungaricam linguam cz. iratban, melyben arra hivatkoznak, hogy a latin nyelvhez ragaszkodnak, mert az megkönnyíti a magyarság és horvátság érintkezését, mert az az alkotmányos hivatalos nyelv ; ellenzik a magyar nyelvnek a hivatalokba való bevitelét, mert szlávoklakta vidéken a lakosságnak nagyon csekély része érti ezt a nyelvet ; horvát családok önszántukból taníttat ják gyermekeiket a magyar nyelvre, mert ezen nyelv ismerete gyakorlati tekintetben hasznos ; de magukra ráerőszakolni nem engedik ; ily erőszak oly elkeseredést szülne Horvátországban, nnnt a minőt II. József rendeletei támasztottak Magyarországban.2 Ezen Declaratio azonban korántsem tolmácsolja az egész horvátság hangulatát, hiszen Varasd megye 1790 ápr. 14-én kelt utasításában azt az óhajt hangoztatja, hogy a katonaságnál 1 Smiciklas Tádé (Rad jugoslov. akad. LXXX. 19—20.) a magyar országgyűlési naplónak, melybe a horvátok felszólalásait nem akarták bejegyezni, ezen hiányait Orssieh gróf emlékirataiból pótolja. 2 Marezali Henrik : Az 1790-1791-iki országgyűlés I. 362. s köv. 1.
