Századok – 1912
Tárcza - Vegyes közlemények - 318
320 tí.rcza. tiszteleti tagtársunk újabb áldozatkészsége által, ki is hozzá intézett kérdésemre azt a választ adta, hogy Rómában a történelmi intézet czéljaira épült házát készséggel hajlandó minden ellenérték nélkül az államnak átengedni és így ezáltal az államra csak az intézet fentartásának költségei hárulnának. E fentartási költségeket is nagy mértékben alább szállítja néhány rendelkezésre álló alapítvány, melyeknek kamataiból Rómába küldendő 2—3 kutató költségei fedezetet nyernek. Ilyenek : Fraknói Vilmos akad. tiszt, tagnak az Akadémiánál legújabban tett 50.000 koronás alapítványa, melynek kamatai római történelmi kutatások előmozdítására és a gyűjtött anyag kiadására fordíthatók. Hasonló természetű ugyanezen tagtársunknak a Szent István-Társulatnál szintén legújabban tett 100.000 koronás alapítványa, továbbá báró Forster Gyula akad. tiszt, tagnak az Akadémiánál Scitovszky János herczegprimás emlékére tett 30.000 koronás alapítványa, melynek 1914. évig lekötött kamatai ez év után az alapító hozzájárulásával szintén római kutatások czéljaira szolgálhatnak. Excellentiádnak is módjában volna a törvényhozás által külföldi ösztöndíjak czéljaira meghatározott összegből az állami költségvetés minden különös megterhelése nélkül néhány ösztöndíjat Rómában végzendő, főleg régészeti és műtörténeti tanulmányok czéljaira lekötni. Az intézet évi fentartásának költségeire nézve irányadóúl lehet venni az osztrák történelmi intézet dotatióját, a mely a folyó 1912. évtől kezdve 33.230 koronára rúg, mely öszszegbe azonban az intézet helyiségének bérösszege is belé van tudva ; a magyar történeti intézet saját házában lévén elhelyezve, annak fentartása még ennyit sem venne igénybe. Előzetes hozzávető számítás szerint a magyar intézet évi költségvetése (igazgató, titkárkönyvtárnok, gazdasági tisztviselő, házmester, továbbá két stipendiumi hely és dologi kiadások stb.) nem haladná meg a 30.000 koronát s ez mindenesetre csekély áldozat azon nagy szellemi nyereséghez képest, hogy ezzel hazánk tudományos tekintetben is államiságának teljes kidomborításával azon kulturnemzetek sorába léphet, a melyek Rómában önálló tudományos intézetet tartanak fenn. Tisztelettel kérném Nagyméltóságodat, hogy az elmondottakat figyelmére méltatni, egy római magyar történeti intézet létesítését elvileg elhatározni, ahhoz ö Felsége legmagasabb védnökségét kieszközölni s Excellentiád ebbeli elhatározásának az 1913. évi állami költségvetésben e czélra legalább 30.000 koronányi összeg beillesztésével kifejezést adni méltóztassék. Abban az esetben, ha Excellentiád a Magyar Tudományos Akadémia nevében tett javaslatomat magáévá tenni méltóztatik, a római magyar történeti intézet szervezeti ügyeinek, valamint a Magyar Tudományos Akadémiával való kapcsolatának megállapítására és a további részletekre nézve teljes készséggel ajánlom fel Akadémiánk közreműködését.«
