Századok – 1912

Történeti irodalom - Fueter Eduard: Geschichte der neueren Historiographie. Ism. Botár Imre 307

308 történeti irodalom. 308 zetekéit, a melyeknek történetírása az újkor valamely időszakában vezetett, irányt jelölt. így tehát különösen a franczia, angol, olasz és német történetírást tárgyalja behatóbban, a többi országok történetírásáról csak elvétve emlékszik meg. Mégis úttörő munka, mert eddigelé csak az egyes nemzetek történetírásáról szóló művek jelentek meg, tudományunk egyetemes fejlődését Fueter műve tárgyalja először.1 A munka hat könyvre oszlik. Az első ismerteti a humanista történetírást Olaszországban (1—135. 1.), a második a humanista történetírás elterjedését Európaszerte (136—245. 1.). A harmadik könyvben a humanismustól független történetírást a XVIII. századig tárgyalja, ide tartoznak az egyháztörténeti, a jezsuitáktól írott politikai történeti művek stb. (246—333. 1.). A negyedik könyvet a felvilágosodás történetíróinak szentelte (334—414. 1.). Az ötödik könyv a romanticizmus és a liberalismus korának, vagyis a XIX. század első felének történetíróit tárgyalja (415— 528. 1.). A hatodik és utolsó könyvben a romantikus történetírás elleni reactiót és a szocziális mozgalom hatását a történetírásra tárgyalja, tehát a XIX. század második felét, de csak 1870-ig megy el (529—606. 1.). Eljárása az, hogy először általánosságban jellemzi az egyes korok történetíróit, kimutatja viszonyukat a megelőző időkhöz, méltatja érdemeiket, valamint rámutat az általuk képviselt irány hiányaira is. Azután tér át a korszak íróira egyenként, különkülön ismerteti munkásságukat és jellemzi azt, valamint életrajzi és bibliographiai adatokat nyújt róluk. Természetesen nem lexikon a munkája s így nem minden historikusról esik szó. Miután e pár sorral mindössze az a czélom, hogy a figyelmet erre a minden történészt érdeklő munkára felhívjam, nem szándékozom részletesebben ismertetni, csupán néhány vonással óhajtok rámutatni a mű jelentőségére, hogy lássuk, milyen régóta érzett hiányt pótol. Fueter műve az újkor kezdetén Olaszországból kiindult humanista történetírás jellemzésével kezdődik. Hogy mily kevéssé ismerjük a renaissance történetírását, mily felületesen foglalkozik vele pl. Voigt, e kor irodalmának egyik legalaposabb ismerője, bámulatos. Fueter idézi (16. lap) Voigt egyik munkájábóla a humanista történetírók jellemzését. Voigt idézett sorai szerint a humanista történetírók csak az ókorral foglalkoztak, a középkor nem érdekelte őket. Fueter ezzel szemben kimutatja, hogy a humanista történetírók rendszerint valamely fejedelem vagy 1 O. Lorenz munkái tudvalevőleg nem rendszeresek. 2 Enea Silvio II, 309.1.