Századok – 1912

Történeti irodalom - Magyari István: Az országokban való sok romlásoknak okairól. Ism. –nb. 298 - Mitrofanov; Paul von: Joseph II. Seine politische und kulturelle Tätigkeit. Ism. Szekfű Gyula 298

303 történeti irodalom. elmondja, a mi a reformokból és az ellenzék működéséből általános európai érdeklődésre számot tarthat, s mindezt nagy írói képességgel, emelkedett műveltségi álláspontról adja elő. A különböző közigazgatási és kormányzási ágakban végbement reformmozgalom jellemzése után azonban hiába keressük azon egységes szempontokat, melyek e mozgalmakat megindították és vezették. Sehol sem találunk összefoglaló áttekintést, a mely mutatná, hogy e reformok egyetlen pontból indúltak ki, útj okban következetesen haladtak és mindnyájan II. József lelki folyamatainak egységes kifolyásai voltak. E kérdések megoldására két út kínálkozott volna. Az egyik II. József lelki életének pontos analysise, a másik a rendeleteket fogalmazó és kiadó legfőbb hatóságok működésének figyelemmel kísérése. Az egyik mód a josephinismus psychikai központját, a másik annak láthatólag jelentkező, hivatalokká nevezett kiindulópontját vizsgálta volna. Mitrofanov magas írói qualitásai kifejtésére az első méltó térként kínálkozott volna. Arreth és Marczali egyaránt panaszkodtak, hogy II. József lelki életére, indító okai psychikai háttere megismerésére nincs elég anyag : a császár elméleti nyilatkozatokat nem tett, uralkodása alatt olvasni sem volt ideje, annál kevésbbé bölcsészeti művek fogalmazására. Actaszerűleg még az sem állapítható meg, milyen állást foglalt el kora szellemi mozgalmaival szemben, hitt-e Voltaire tanaiban, avagy Rousseauéiban, vagy az encyklopaedistákban. A positiv kereszténységhez való ragaszkodást fel lehetett ismerni nála. Mitrofanov kételkedés nélkül kijelenti, hogy a császár nem volt szabadgondolkodó, nem volt felvilágosodott ember, s újításait nem elvi belátásból, hanem tisztán zsarnoki, absolutistikus, központosító törekvésből hozta létre. A felfogás nem új, de ily következetes és ily tudományos készültségtől támogatott megvilágításban még nem részesült. Ranke említett nézetével szemben Mitrofanov könyvének végső eredménye, hogy II. József nem volt josephinista. Ha pontosabban nézi a császár lelki életét és a kor eszméinek az emberekben nyilvánuló módját, aligha jut ily eredményre. Nem említjük itt Józsefnek az encyclopaedisták dogmatismusát is megszégyenítő kifakadásait a hagyományok, a százados erkölcsi nézetek, positiv vallási berendezések ellen. Mindez külsőség lehet. A külsőség azonban igen nagy szerepet játszott a felvilágosodás mutatkozásában. Az akkori szabadgondolkodók közt, a hivatásos bölcsészeket kivéve, igen kevésről lehet actaszerűleg kimutatni, hogy lelkileg, tudatosan, visszatérés lehetősége nélkül szakított .a hagyományokkal és a visszavonúlás hidjai felégetésével csat-