Századok – 1912

Értekezések - KRAJNYÁK EDVARD: Egy cseh történeti folyóirat - I. közl. 279

284 krajnyák ed várd. Azon vallásháborúk történetében, a melyek a XVI. században s a XVII. elején a cseh földön folytak le, nagy jelentősége van a sub-utraque-szentszék körűi vívott küzdelemnek, a mely az akkori felekezeti pártokra mintegy jelentős és értékes hagyomány gyanánt szállott a huszitismus után. A husziták mindjárt az 1420. évi nagy győzelmeik után, mikor maga Konrád érsek hozzájuk csatlakozott, külön egyházi szervezetet alkottak. A legfelsőbb egyházi igazgatást administratorokra bízták, a kik eredetileg az érsek mellett, később az ő helyén állottak ; kezdetben többen voltak, későbben egy vagy kettő, s melléjük segítségül a sub una-szentszéktől (úgynevezett »felsőbb szentszéktől«) való megkülönböztetésül egyházi bizottságot (consistorium) adtak, mely később »alsóbb szentszék« néven volt ismeretes. Ezen egyházi szervezetet sokáig ideiglenesnek tartották, mert a husziták nem akartak tartósan elszakadni az egyetemes egyháztól s meg is kellett volna szűnnie, mihelyt a husziták a compactata-k alapján kibékültek az egyházzal. Azonban semmi sem mutatja jobban e béke tökéletlen s nem őszinte voltát, mint az, hogy azután sem szűnt meg a sub utraque-párt önálló egyházi szervezete, hogy a huszitáknak azután is voltak saját administratoraik s külön szentszékük. A Husz-féle egyház e tekintetben igazi nemzeti egyházzá lett, tényleg Kómától független volt, a melyre a nemzet politikai képviselői egyetemben a papság helyettesítőivel ügyeltek fel. Fejlődésének csak az állott útjában, hogy a huszitáknak nem volt elszántságuk arra, hogy teljesen szakítsanak Rómával, mindig újból kísérleteket tettek arra, hogy vele kibéküljenek, különösen azért, mert azzal, hogy megmaradtak az apostoli egymásra való következés (successio apostolica) elvén ; papjaik felszentelésénél idegen katholikus püspökök kegyelmére voltak utalva. Mikor a Luther-féle újítások Csehországba behatoltak, a viszonyok alaposan megváltoztak. Luther tanításai a sub utraauepártnál számos követőre találtak. E radikálisabbak, a Lutherhez hajló új utrakvisták, késedelem nélkül megkísérlették magukhoz ragadni a legfelsőbb hivatalt a huszita pártban. E törekvésükben szembeszállott velük a királyi hatalom, a mely 1526-ban I. Ferdinánd erős kezében volt. Az első nyílt támadást a szentszék megújításánál 1562-ben intézte ellenük, de csak fia, Miksa alatt fejeződött be e harcz hosszú időre a királyi hatalom javára. Ezen tanulmány czélja az, hogy e harcz mibenlétét, lefolyását, eredményét előadja. Marlens Antonin »Az 1618. évi rendi apologiák« czímen 58 oldalra terjedő tanulmányt közöl, melyben részletesen ismerteti