Századok – 1912

Értekezések - SZEGEDY REZSŐ: Az illyrismus és Gaj Lajos levelezése. - I. közl. 265

de. szegedy rezső. galomban tevékeny munkatársai lesznek. Sokat vitatkoznak itt a horvát helyesírás kérdéseiről és annak a sokféleségnek, mely ezen a téren uralkodik, megszüntetése módjáról : Kurelac szerint Gaj ajánlotta Murkónak, hogy szlovén szótárában1 a cseh helyes­írást használja ; így tehát már ott találta meg Gaj az egységes horvát helyesírás kolumbusztojását.2 Itt ismerkedett meg Ku­harszki Andrással, a lengyel tudóssal (1795—1864), ki beutazta a szlávoklakta vidékeket s sokat tárgyalt Gajjal, kinek még nagy jövőt jósolt, a szláv népek irodalmáról, nyelvtani és ortho­graphiai kérdésekről.3 Űgy látszik, a gráczi könyvtárban nem talált elegendő anyagot a horvát történet megírásához. Wartinger tanár Pestre figyel­meztette, a hova II. József császár a bezárt horvát kolostorok és rendházak könyvtárait vitette. Ezen figyelmeztetésre Gaj tanul­mányainak folytatására Pestre megy. Itt látja a magyar nemzeti törekvések eredményeit, melyek már azt az aggodalmat keltik benne, hogy a horvátság könnyen elmagyarosodik ; ennek meg­gátlását pedig csakis hasonló, de horvát nemzeti irányú törek­vések ez tásától várja. Idejének nagy részét az egyetemi és múzeumi könyvtárakban tölti. Pesten való tartózkodásának legjelentősebb és későbbi működésére leginkább kiható n ozzanata a meg smer­kedés és barátkozás Kollár Jánossal, a pesti ev. egyház tót prédi­kátorával, a szenvedélyes pánszláv izgatóval, ki 1824-ben adta ki Budán Sláwy dcéra (Szláva — tót istenasszony — leánya) czímen 150 szonettszerű költeményét, melyeknek száma a következő (1832-iki) kiadásban már 600-ra emelkedett. A magyarság szemé­ben hirhedtté vált könyv a szlávok egykori dicsőségét zengi, siratva a jelen sülyedtségét, jósolgatva eljövendő nagyságukat és hatal­mukat, izzó gyűlölelet lehelve mindenre, mi ezen eljövendő nagy­ság, hatalom és dicsőség útjában áll. A dicsőség kivívására szerinte az összes szlávok testvéries egyesülése vezet, s ezen testvéries egyesüléssel elnyomhatnak és kulturában túlszárnyalhatnak min­den más európai népet. A gyűlölet heve leginkább a magyarok, mint a tótok elnyomói ellen irányúi, kik az északi és déli szlávok közé ékelődve, megnehezítik az egyesülést. Ezt a szlávság iránti rajongó szeretetet és más nemzet, főleg pedig a magyar elleni gyűlöletet nemcsak a költészetben hirdeti, hanem jelentkezik az tudományos színezetű munkáiban is,4 melyekben épp oly tüzes lélekkel és 1 Slovenski Slovar. 1828. 2 Erről tanúskodik Matljaszios Györgynek Pettauból 1829 aug. 23-án Gajhoz írt levele. (Pisma . . . 127. levél.) 3 Surmin : Urvatski preporod I. 130. s jegyzetek 27. lap. 4 Dobre vlastnosti slovenskeho. Pest, 1822. — Razprava о jemeniách pocatkah i starozistnosteh narodu slavianskiho. 1830.

Next

/
Oldalképek
Tartalom