Századok – 1912

Értekezések - SZEGEDY REZSŐ: Az illyrismus és Gaj Lajos levelezése. - I. közl. 265

az illyrismus és gaj lajos levelezése. 267 mébe ajánlották, különösen kiemelve, hogy az értékes hagyatékot sürgősen kellene megszerezni, nehogy valami külföldi intézmény megelőzze a horvát kormányt és ezen »nemzeti kincs« külföldre vándoroljon. A kormány nem sietett, a »nemzeti kincs« sem vándorolt külföldre ; 1892-ben azonban az egyetemi könyvtár igazgatóságának kérelmére, miután Smiciklas Tádé történetíró, egyetemi tanár és a Délszláv Tudományos Akadémia elnöke, ezen könyv- és irattár értékéről nyilatkozott, elhatározta a kormány, hogy megveszi belőle azt, a mi Gaj működésével szoros kapcsolatban van. — Gaj Velimir ki akarta venni az irattárból atyjának levelezését, az egyetemi könyvtár igazgatósága pedig szívósan ragaszkodott ahhoz, hogy ezen levelezés is átmenjen a vásárló birtokába, a mi azonban csak Gaj Velimir halála után történt meg. A könyvtárban őrzött kéziratok alapján készült ezen levelezésnek kiadása. A kiadás nem mondható olyannak, hogy a tudományos igényeket kielégítené ; a levelezés olvasásába elmerülő óhajtja megismerni Gajnak válaszait is ; ezeket a leveleket —- a menynyire csak lehetséges — össze kellene gyűjteni vagy a tulajdonos birtokában lévő eredetinek másolatát beszerezni s közzétenni. A kiadó indokolja, hogy miért szorítkozott csupán az 1828—1850. évekből való levelekre : csak ezeknek tulajdonít fontosságot, mert az absolutismus korában Gaj Lajos egyénisége elveszíti nagy jelentőségét ; vezető szerepet játszó egyének már alig leveleznek vele, s ha itt-ott akad egy-egy kiemelkedő férfiú levele, ez is csak magánügyről szól. Azt tartom, hogy oly férfiúnak, minő Gaj volt, még magánügyei is számíthatnak érdeklődésre. De a kiadó még az illyrismus korából valókat is megrostálja s csak azokat karolja fel, melyeknek közlését »a mai viszonyok megengedik.« Nem találjuk itt azokat, melyek legközelebbről érdekelnének, t. i. az Oroszországból érkezetteket ; hiszen a magyarság körében folyton hangoztatták, hogy Gaj az orosz propaganda szolgálatába szegődött, a mit nemcsak Gaj hívei tagadtak, hanem a mozgalomnak szláv ismertetői is tagadnak. A kérdést Gaj levelezése elintézhetné. Mindenesetre feltűnő, hogy — mint maga Dezselics is kiemeli, — Gaj sűrűn levelezett orosz vezető politikusokkal ; azon egy levélben is, melyet a kiadás felkarolt, t. i. a Pavlivscsev Miklóstól való, arról tanúskodik, hogy Gaj az oroszokkal való levelezésében álnevet (Ivanovic István) használ,1 feltűnő az is, a mivel a kiadó ezen levelek hiányát indokolja, t. i., hogy Gaj 1853-ban, mielőtt Bécsbe vizsgálati fogságba hurczolták, elégette mindazon ira-1 Pisma . . . 159. levél. 18*