Századok – 1912

Történeti irodalom - Viszota Gyula: Felelet Kiss István válaszára 228

230 történeti irodalom. 230 míg végre sikerült József nádornak Mária Ludovika, Stadion és Metternich diplomaták ellenére I. Ferenczet meggyőzni, hogy a béke hasznosabb a háborúnál, mert kívánja a hadsereg, a nép. Ilyen volt a hangulat 1809 augusztusában. Nyitrában pl. megkérték a prímást és a nádort, hassanak közre mint az ország első tisztviselői, hogy az uralkodó kösse meg a békét. Még családi tanácskozás is volt s ezen a főherczegek a béke mellett döntöttek s mégis szeptember havában Mária Ludovika még egyszer kísérletet tett a háború folytatása mellett. Mint fentidézett czikkem mutatja, megkérte a legbefolyásosabb fő herczeget, a nádort, mondjon ellen a békekötésnek, de a nádor nem vállalkozott arra, hogy meggyőződése ellen beszéljen. Ilyen körülmények között nem lehet a felelősséget teljesen I. Ferenczre hárítani. Megoszlik ez, igenis, közte és összes tanácsadói, környezete közt. Kiss úr pl. azt állítja (258), hogy I. Ferencz Lichtenstein herczeget fővezérnek téve, a rangidősebb nádorral szemben »a kényes kérdést igen szellemesen oldá meg, hogy ő (I. Ferencz) tulaj donképen az összes hadak fővezére, alatta tehát a nádor az insurrectio vezére maradhat«. Evvel szemben a tény az, hogy maga József nádor kérte a felséget, bízza rá az eleinte Mecsérynek szánt elővédtartalék parancsnokságát, mert ott az insurrectio többségben van. Éppígy nem egyedül I. Ferenczet terheli a felelősség az insurrectio német vezényletének elrendeléseért, mert ezt azon czímen, hogy a magyar vezényszavak hosszúak, nem nyomatékosak, a legénység csak kis része érti, az insurrectióhoz vezényelt tiszteknek előbb meg kell tanulniok, Davidovich és Hadik parancsnokoknak kérésére a király megengedte, de megváltoztatta, mihelyt a nádor felterjesztésében bebizonyította az okok ellenkezőjét s kifejtette, hogy az ország törvényeivel ellentétben volna a rendelkezés. 5. A források beszövésére nézve fentartom állításomat, »hogy szerző sok idézetet alkalmaz, többször olyat is, mely már megjelent s a mely nem szükséges (pl. országgy. beszédek, az ins. kihirdetésének parancsa, a nádor kiáltványa)«. Kiss úr külföldi tekintélyt idéz védelmére. Erre nincs szükség, mert módszeresen képzett historikusok nálunk is beszőnek műveikbe forrásokat, de csak ismeretlen forrásokat vagy ismertekből kisebb jellemző részeket. Ügy hiszem, a külföldön is így járnak el. Én igenis óvatos voltam, midőn állításomat leírtam. Igenis összehasonlítottam a proclamatiót. Ez megjelent 1809-ben külön íveken, az újságokban, de megjelent 1885-ben Balogh Gyula : »Az 1809. évi insurrectio és franczia megszállás Vasmegyében« cz. mű 125—7. lapjain 5 szó kivételével teljesen úgy, mint Kiss úr közli.