Századok – 1912

Történeti irodalom - Viszota Gyula: Felelet Kiss István válaszára 228

történeti irodalom. 229 Szabadjon ezután azt kérdeznem, ki »vall itt tudatlanságot« ? Én-e, vagy a megyei életet ismerő Kiss úr ? íme, kép arról, milyen Kiss úr módszere, hogyan tudja a forrásokat értékelni. Ez a szeretet szenvedélye. 2. Kiss úr művéről úgy nyilatkoztam, hogy »a szerző nagy lelkesedéssel — vagy mint egy helyt maga érinti — »a szeretet szenvedélyével« tárgyalja az eseményeket és védi az insurrectiót. Kiss úr műve 206. lapján azt írja, hogy a szenvedély nem fogja az igazságtól elragadni, de megjegyzi, hogy »a szeretet szenvedélye — még ha akadna is közöttünk oly ember, a ki történelmi kérdéseknél ezt megtagadni nem tudja, képesebb a tisztánlátásra . . . mint a gyűlöleté«. Kiss úr miért veti fel itt művében a szenvedélyt? Miért érinti itt a szeretet szenvedélyét? Érezte, hogy védekeznie kel'. Az a »szeretet szenvedélye« kifejezés Kiss úr tárgyalására nagyon ráillő. 3. Igaza van Kiss úrnak, az insurrectiót annak idején többen és újabban Zwiedineck osztrák író (mert az ő munkáját is ismerem !) nagyon bántóan támadták, de azt nem lehet eltagadni, hogy Kisfaludy Sándor, újabban pedig Wertheimer, Gömöry (az ő munkájukat is ismerem !) és különösen Bodnár, a győri ütközetet nagy alapossággal tárgyalták és megvédték igazunkat. Ezek teljesen tájékoztattak, úgy hogy a győri ütközet dolga tisztázva volt. Kiss úr az előzményeket és a győri ütközet utáni eseményeket is tárgyalja, azért műve nem felesleges, — mint ő mondja — de helyesen cselekedett volna, ha aprólékos bizonyítgatás és már ismert beszédek, levelek, proclamatiók elősorolását mellőzve, tömörebben vázolja az eseményeket. 4. Igen, Kiss úr a szeretet szenvedélyét nem tudja megtagadni. Ez pedig az objectivitás rovására van. Megmaradok az idézett példánál, I. Ferencz jellemzésénél. Az igazságot megmondhatta volna róla a nélkül, hogy nevetséges színben tüntette fel. Igaz, ingadozó volt elhatározásában, de a nagy veszély napjaiban, a mikor a dynastia és az ország sorsáról volt szó, ezen nem csodálkozhatunk. Ludovika Máriára meg ne hivatkozzék Kiss úr, mert ránehezedik a felelősség egy része, hogy férje ily ingadozó volt. József nádor naplója, a leghitelesebb, legobjectivebb forrás e kérdésben, mutatja — s ezt érintettem József nádor és az 1809. nemesi felkelés cz. értekezésemben, jelen folyóirat 1909. évi októberi füzetében, hogy a békealkudozások ideje alatt a háborúpárt feje a császárné volt s kívüle csak Ferencz fhg. és Baldacci tábornok izgattak a háború folytatása mellett. A békepárt feje József nádor volt s mellette állottak Károly, Lajos, sőt később János főherczeg, Lichtenstein herczeg és Bellegarde. A békekötés tárgyában sokszor folytak tanácskozások a király elnöklete alatt,