Századok – 1912
Értekezések - THOMAŠIVSKYJ ISTVÁN: Adatok II. Rákóczi Ferencz és kora történetéhez. - II. közl. 192
200 dk. tomasivszkyj istván. nak esetleges jelöltségéről már azelőtt is volt szó és pedig 1704 február havában, de ez csak afíele discussio volt a lengyel körökben a warszawai confederatió idejében.1 Azt hisszük, nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a fejedelemről annak az alkalomnak kapcsán kezdettek beszélni, a mikor Ráday és Okolicsányi követek a svéd udvarba menet a lengyel urakkal érintkezésbe j utottak, a kik magukkal hozták a híres Recrudescunt-kiáltványt, a mely annyira rokonszenves volt II. Ágost ellenségei előtt. Egyidejűleg Kaminszki is járt a fejedelem érdekében a prímásnál s ez aztán valószínűleg azt a gondolatot ébresztette a körmönfont bíborosban, hogy olyan embert ültessen a trónra, a ki neki le van kötelezve . .. Mindezekre való tekintettel nem sikerült combinatiónak kell neveznünk Márkinak azt a nézetét, hogy a Ráday-Okolicsányiféle követség a fejedelemnek tagadó válaszát vitte volna a felajánlott lengyel koronára vonatkozólag. Abban az időben, a mikor ezek a követek Lengyelországban és XII. Károlynál jártak, Rákóczinak jelöltségéről formálisan még nem volt szó. Különben is összes értesüléseink, a melyek erre a követségre vonatkoznak, «emmiféle határozott dolgot nem tartalmaznak ebben a tekintetben.2 Rákóczi jelöltsége ellen nemcsak a svéd király lépett föl, hanem Bonac, a franczia követ is, a ki attól félt, hogy a fejedelem megválasztásával a magyar diversiónak a császár ellen való terve •el találna esni ; ezen felül maga is támogatta Conti jelöltségét, a ki szerinte a magyar ügyek számára a legalkalmasabb ember lett volna. Valószínű tehát, hogy Rákóczi lemondása nem történt meg Bonac nélkül.3 Okmányos bizonyságunk arról, hogy Rá-1 Bonac már febr. 20-án jelentette urának a Conti hg. és Rákócziiéle jelöltség lehetőségét. XIV. Lajos márcz. 13-iki válaszában határozottan elvetette a Conti combinatióját, minthogy czélja la continuation des troubles de Pologne volt. Rákóczira vonatkozólag azt írta : »je doute que les Polonais veuillent élire le Prince Ragotczy : ils craindraient de s'engager par cette élection a soutenir ses affaires d'Hongrie. Peut etre que le P-ec Rag. n'aurait plus le meme empressement pour les intérêts de son pays s'il •devenait roy de Pologne. (Cygnaeus 225.) 2 Lásd Cygnaeus 200, 216, 223, 242—243 ; Nordberg, Gesch. Karls XII., I. 505—506. 3 Bonac 1704. IV. 9-én ezeket írta urának : »J'ay empêché, autant •que j'ay pu, qu'on parlât de Prince Rag., dans la pensée qu'étant impossible •de réussir pour luy par bien des raisons, on ne le détournât par cette vue •de ses desseins, que l'empereur même, pour se défaire d'un ennemy si incommode, n'y donnât les mains, et enfin qu'on ne jetât des sujets de mefiance entre luy et le roy de Pol. et celuy qu'on élirait, ce qui pourait luy etre très préjudiciable. J'ay vu depuis avec plaisis dans les lettres de ce prince, qu'il ne s'était point laisse flatter a ce que ses amys luy en avaient écrit, et qu'il préférait le service de sa patrie à tante antre chose.« (Cygn. 226—227.)
