Századok – 1912

Értekezések - THOMAŠIVSKYJ ISTVÁN: Adatok II. Rákóczi Ferencz és kora történetéhez. - II. közl. 192

adatok ii. rákóczi ferencz és kora történetéhez. 19£> IV. 30-án kiadott ítélet ellen »contre aux lois et justice de ma patrie«, megmagyarázza az okokat, a melyek őt arra kényszerítették, hogy a felkelés élére álljon és biztosítja a királyt személye iránt való mély tisztelete felől. Ezekkel a levelekkel kettőjük között az érintkezés hosszú időre megszakadt. Ágost király Rákóczihoz való viszonyában semmiféle elvekhez nem ragaszkodott. A mikor Strattmann császári követ elibe terjesztette a magyar fölkelőknek adott segítség ellen tett emlékiratát,1 a melyet a lengyel mágnások mint magános urak nyújtottak a magyar szabadságharczosoknak, akkor a király nyílt parancsot adott ki, hogy Rákóczi lengyelországi barátjai vegyék \ issza a felajánlott hadakat és a jövőben senki se merészkedjék segíteni a magyarokat.2 De ez a rendelet nem volt őszinte : maga a király ugyanabban az időben adott el jó pénzért Sieniawskinénak 2000 muskétát. . . Rákóczi számára,3

három hónappal pedig későbben Bécsben felajánlotta a maga és a lengyel urak segítségét a magyarok ellen.4 Ebből a tervezetből azonban semmi sem lett s így a lengyel király 1704 őszén ismét kaczérkodni kezdett Rákóczival. Ez akkor történt, a mikor II. Ágostnak detronisitióját hirdették ki az egész országban ; a király nyilvánvalóan segítséget igyekezett biztosítani magának XIV. Lajosnál. De ez az út nagyon is távoli volt s a reménység is hiába való vala.5 keltezéssel : Polyánkai táborhelyünkben 8 july 1703. (Századok 1873. 21.) Polena és Polyánka nyilvánvalóan egy és ugyanaz. Thaly Pólyánkat Loza-Polyánkának gondolja Ugoesa határán (a mai Füzesmező), de hát nehéz elhinni, hogy Bákóczi már ottan lehetett akkoriban. A fejedelemnek sajátkezű eredeti levele arra vall, hogy ez a Pinye folyó mellet; levő Polenát jelenti, Szolyvától északra, Beregvármegyében. 1 Memoriale ad serenissimum regem legati eaesarei 6. sept. 1703 (Zaíuski, Epistolae historieo-familiares, III. 543—545). Ezt az emlékiratot a magsar történetírók nem ismerik, noha majdnem 200 esztendeje, hogy nyomtatásban megjelent. 2 Litterae universales ad eivitates limitaneas, Varsa viae 9. sept. 1703. (Zaluski, III. 545.) A bécsi kormány által kiadott nyomtatott példányokban, a melyeket a magyar történészek is ismernek (Szalay VI. 116.), a kiáltvány hibásan van szeptember 8-ról keltezve. Az eredetiben (bécsi hadi-levéltár : Exp. 1703. XI. No 340.) a keltezésnek ez az alapja: VIIII. szept. vagyis: szeptember 9. A bécsi kormány ezt a kiáltványt egész Magyarországon szétszórta annak a bizonyságául, hogy Rákóczinak és Bercsényinek a lengyel segítséget illető dicsekedése alaptalan. (Lásd munkámnak 164. lapját.) 3 Cygnaeus 190. 4 Arch. Rák. 2. oszt. I. No 51. V. ö. munkámnak 164. lap. s Mint ismeretes, Rákóczi elbeszéli emlékirataiban, hogy 1703-ban Ágost király egy tisztet küldött hozzá az alatt az ürügy alatt, hogy szökevényeket cseréljenek ki, biztosítván egyúttal őt jóindulatáról (Mém. 32). Ez a dolog azonban 1703-ra mégsem tartozik, legfeljebb valami visszaemlékezésforma lehet ez a fentebb említett levélre. E helyett azonban 1704 évről csakugyan van rövid híradásunk II. Ágostnak a fejedelemmel