Századok – 1912
Értekezések - THOMAŠIVSKYJ ISTVÁN: Adatok II. Rákóczi Ferencz és kora történetéhez. - I. közl. 113
124 dr. thomasivskyj istván, A dolog ugyanis úgy áll, hogy Sieniawskiné nemcsak hogy nem volt híve a Rákóczi lengyel trónhoz való jelöltségének, hanem egyenesen ellenzője ; a koronát ugyanis — magának és urának kívánta ! Mindazonáltal mégsem lehet kicsinyelni azokat a szolgálatokat, a melyeket a hetmánné a magyar ügynek tett. Ezek csakugyan jelentékenyek. Megértette ezt a bécsi kormány is, a mikor 1705-ben Rákóczinak barátnője ellen merényletet szándékozott elkövetni. 1705. őszén u. i. Sieniawskiné a sziléziai Bielitzbe készült. A bécsi Hofkriegsrat, Tiepolt báró császári követ Warszawán által megtudva a dolgot, Yilcsek (Welzek) ezredesnek elrendelte, hogy fogassa el és internálja Sieniawskinét a glatzi várba. A tervből azonban semmi sem lett : a palatinusné nem érkezett meg Bielitzbe, valószínűleg figyelmeztette valaki és Krakkówban megszakította útját.1 Későbben, 1711-ben az osztrák kormány, mint látni fogjuk, egészen másképpen beszélt vele. Rákóczi ezzel a lengyel előkelő hölgygyei igen élénk levelezésben állott, a melyből azonban mind a mai napig semmi sem ismeretes. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a fejedelemnek Sieniawskinéhoz írott 40 eredeti levelét fedeztem fel, a melyek az 1704—1712. évekből valók. Ezeket a magyar olvasóközönség rendelkezésére fogom bocsájtani annak a viszonynak a jellemzésével együtt, a melyben Rákóczi és Sieniawskiné állott. Még kevesebb idealismusnak kellett lennie Rákóczi iránt Sieniawskiné húgában, Malachowska Anna de Lubomirskiben, a póseni (poznani) palatinusnéban, a ki későbben ugyancsak élénk összeköttetésben állott Rákóczival.2 Maga Sieniawski Ádám Miklós engedelmes ura volt feleségének és egyéb semmi ! Vendégül látta magánál a magyar urakat, barátságot színlelt irántuk, mindazonáltal nyilvánvalóan nem szerette őket és sorsuk iránt nem igen érdeklődött. — Nem is említve magának Rákóczinak némely czélzásait, a melyek Sieniawski jellemére vonatkoznak,3 más jeleit is látjuk annak, hogy Rákóczi iránt barátságtalan volt. 1703-ban örömét fejezi ki, hogy lerázta nyakáról a vendégeket,4 a királyválasztó 1707-ik 1 Bécsi Kriegsarchiv. Reg. 1705. X., No. 51/2.; Exp. 1705. X., No. 262, 530. ; XI. 145. 2 Arch. Rák. első oszt. I. k. 453 és 511. II. k. 81. 3 Praetermitto recensere hie. quaedam quae . . . contra me molita fuerant ut ex arce omeverer ; sed quia hic eventus quoque aliwm concernit, qui ex debilitate animi, nôn ex maütia consenserat, praetermittendum censui (Conf. 140.). 4 Magyar- és Lengyelország a 18-ik század elején czímű dolgozatomban (127. és 158. 1.) töredékeket közöltem Sieniawskinak 1702 és 1703-ban
