Századok – 1912
Értekezések - THOMAŠIVSKYJ ISTVÁN: Adatok II. Rákóczi Ferencz és kora történetéhez. - I. közl. 113
114 dr. thomasivskyj istván. szaknak mely részei ismeretesek teljességükben, melyek hiányosakforrások és kritikai földolgozás dolgában és hogy mely irányban kell a további kutatóknak haladniok, hogy ezeket a különbségeket kiegyenlítsék. Érthető, hogy mily akadályokkal kellett megküzdenie a szerzőnek munkája megírásában, a mikor annyi problémát kellett nekie legelsőnek megoldania. Márki professor tollszerint való társainak nemcsak az a kötelességük, hogy elismerésüket fejezzék ki a nagy munka elkészítéséhez, hanem az is, hogy használják is fel és a dologi megjegyzéseknek, pótlásoknak és esetleges javításoknak egész sorával álljanak elő. Ilyenformán a munka második kiadása az eddigi tudományos eredményeknek legmagasabb synthesisévé válhatik. A magam részéről szabad legyen a jelzett munkának első lépéseit megtennem, noha meg kell vallanom, hogy korántsem uralkodom oly annyira, mint a szerző az óriási anyag fölött és ezt csak egyoldalúlag ismerem. De talán éppen az engedi meg nekem, hogy egyet-mást megláthassak, a mit a szerző a személyeknek és a tényeknek tömkelegében forgolódva nem vett észre. Nagyobb áttekintés kedvéért nem nagyocska adalékaimat néhány kérdésre és tényre tagolom. Ha az idegenből jövő ezen tudományos érdeklődés helyet találna a magyar irodalomban, igyekezni fogok a második és harmadik kötetre nézve hasonlókkal szolgálni. I. (1701—1706-ig.) A bibliographiához. Márki professor nem közli ugyan a használt forrásoknak és munkáknak jegyzékét, mindazonáltal az elbeszélés rendjében pontosan adja a könyvészeti hivatkozásokat. Ezekkel a szerző csakugyan imponálhat is az olvasónak, akkora a gazdagságuk. Némi segítséget nyújthatott ebben neki a Rákóczibibiiographia, a melyet évekkel ezelőtt Baranyai állított össze e lapok hasábjain, de csak némileg,—mondom — mert ez a könyvészet messze van a teljességtől és a szerzőnek könyvében ez jóval gazdagabb. Mindazonáltal csodálkoznom kellett, hogy Baranyainak némely forrását szerző hallgatással mellőzte, kiváltképpen pedig azokat, a melyek némi újat foglalnak magukban Magyarországnak a külfölddel 1706 előtt való összeköttetésére vonatkozólag. így például teljesen mellőzte Bonac franczia követ emlékiratait,1 a melyekben néhány nagyon érdekes följegyzést találunk Bercsényinek és Rákóczinak lengyel földön való tartóz-1 Ch. Seheíer-Mémoire du marquis de Bonac sur les affaires du Nord de 1700—1710. (Revue d'histoire diplomatique, 1889. p. 388—401.)